Nem, Biden elnöksége nem tegnap dőlt el

Médiatörténeti mérföldkő november 7-e hazánkban, ugyanis azon orgánumok, melyek eddig a tényszerűség felkent papjainak láttatták magukat, hirtelen pálfordulást tettek, és most már a tényszerűséget ostorozzák.

Nevezetesen arról van szó, hogy egyes jobboldali orgánumok nem hajlandók a) igazolt nyertesként b) elnökként utalni Joe Bidenre, és ezért össztűz zúdul rájuk a progresszív sajtóban és a közösségi médiában.

Egyes progresszív orgánumok eközben vagy azt írják, hogy a) Biden nyert, vagy b) azt, hogy ő lesz az Egyesült Államok következő elnöke, vagy c) azt, hogy már ő az elnök.

Utóbbi orgánumok, például a 444.hu, gúnyos megjegyzéseket is tesznek a kormányközelinek látott médiára, amiért nem ezt írják. Nem minősítve az általuk kritizált szövegeket, megjegyzendő: ők maguk olyan lelkesek, hogy a fenti lehetőségek közül nem is válogatnak, a három opciót egyszerre zúdítják az olvasóra.

Soraim írásakor vezető cikkük címlap leadje szerint „Biden lesz az Egyesült Államok 46. elnöke”, a cikk szövege szerint pedig „az állam húsz elektorával együtt már 273 elektort tudhat maga mögött, többet, mint amennyire minimálisan szüksége volna a győzelemhez, vagyis ezzel a csak Joe-ként emlegetett, veterán demokrata politikus lett az Egyesült Államok 46. elnöke.”

Elképesztő ember ez a Joe, aki képes két ember lenni egyszerre. De itt nem áll meg, mert bár alelnök-jelöltje Kamala Harris volt, és ő maga már elnök, de Harris még csak „leendő alelnök” – legalábbis ennek a cikknek a címlap leadje szerint. Tehát Biden már elnök, illetve majd lesz, de Harrist azért még be kell iktatni.

Az igazság persze az, hogy amit ezek a lapok tényként, hírként megírtak,

Ezzel ezek az orgánumok az újságírás legelső szabályát rúgták fel: a hír szent, a vélemény szabad.

Nyilván érdemes rögzíteni néhány tényt: az Egyesült Államok elnökválasztásának végeredményét nem a CNN hirdeti ki, hanem a december 14-i elektori gyűlés. (A teljes folyamat persze ennél is bonyolultabb, és még a Nemzeti Levéltár is szerepet kap benne; joggal lehetne úgy érvelni, hogy tényszerűen a Kongresszus hiret győztest az elektori szavazatok összeszámolásakor, január 6-án). Ekkor Biden még csak megválasztott elnök lenne, az elnöki beiktatások időpontja hagyományosan január 20.

A fenti cikkek azonnal elbuknak egy egyszerű próbán: ha Biden már nyert, és már elnök, akkor mit fognak megírni ezek a lapok december 14-én és január 20-án? Újra nyert Biden? Újra elnök lett?

Persze, hogy nem, hiszen ezekre nemes egyszerűséggel még nem került sor. Ennek tükrében mi volt a hír, amit meg kellett volna írni?

Ezt követően Biden bejelentette, hogy győzelmi beszédet fog tartani és fogadta a gratulációkat. Nem pedig az, hogy „nyert”, elnök „lett”, vagy „lesz”. Ezek vélemények és jóslatok – még akkor is, ha minden bizonnyal – és ezen sorok írója szerint is – helyesek.

Aki eddig azt gondolta, hogy a progresszív sajtó objektív és precíz – szemben a szubjektív és hanyag jobbos médiával – az ma ismét megbizonyosodhatott róla: a véleményből is lehet hír és az objektív tényközlés is lehet bűn.