A nagyszőlősi srácok

2020. október 22.
Nyüzsögtek a Munkács–Ungvár-tengelyen a szovjetek a tankjaikkal és a besúgóikkal, és még friss volt a málenkij robot emléke is. Néhány kárpátaljai magyar diák, köztük a kilencedikes Milován Sándor mégis úgy érezte: tenni kell valamit. Íme a nagyszőlősi hős srácok története.

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

A szovjet vasmarok az 1956-os magyar forradalom idején erősebben szorította Kárpátalját, mint valaha.

Fotó: Bodor Dominik

A téma kutatója, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense, Váradi Natália lapunknak elmondja: a térség 1944 ősze óta szovjet megszállás alatt volt, eleinte tömegével hurcolták háromnaposnak hazudott málenkij robotra a férfiakat, megközelítőleg harmincezer magyart, németet – sokan nem is tértek haza. Aztán jött az erőszakos kolhozosítás, a lakosság teljes kifosztása és a magyarok nemzetiségi alapú diszkriminálása. Évekig nem működhetett magyar középiskola, a magyar újságokat betiltották, mindennapos volt a lakosság zaklatása, a református egyházat pedig kegyetlenül üldözték.

Csak a gyerekekben maradt bátorság

Sztálin halála és különösen 1955 után érezni lehetett némi enyhülést, újranyitottak pár magyar középiskolát, néhány magyarországi lapra elő lehetett fizetni, és foszlányosan, de a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádió adása is fogható volt. A lakosság izgatottan követte az 1956 októberében kibontakozó magyarországi eseményeket, hiába igyekezett a helyi sajtó nagy erőkkel befeketíteni.

„A kárpátaljai magyarok sejtették, hogy valami forr odaát, titokban reménykedtek, de maguk sem tudták, hogy miben” – meséli lapunknak a nagyszőlősi Milován Sándor. Ő ekkor árgus szemekkel figyelte a városon naphosszat keresztüldübörgő szovjet tankok oszlopát. A magyar nyelvű rádió egyre ritkábban sugárzott híreket. Gyanús volt, hogy amikor bejelentették a szovjet csapatok kivonását Magyar­országról, az áthaladt tankok közül egy sem indult visszafelé. „Az orosz és ukrán lakosok eszelősen hajtogatták: csak ne legyen háború, csak ne legyen harc! Egy percig nem hitték, hogy Magyarország kiszabadulhat a szovjet ölelésből” – írja le a helyzetet Milován. Megvolt bennük az érzés, hogy tenni kéne valamit, de a felnőttekből kiölte a merszet 
az évtizedes sanyargatás. „Csak bennünk, gyerekekben támadt fel a magyarságtudat.”

Milován Sándor öt hónapot töltött az ungvári börtönben”

Bármennyire tartott is a szovjet vezetés a magyarországihoz hasonló megmozdulásoktól, ilyesmire nem került sor. A határt erősen őrizték, a besúgóhálózat mindenről jelentett, még az iskolai tanórákon is ott voltak a KGB megbízottjai – sorolja Váradi. Hűséges csatlósként helyi magyar kommunisták is szolgáltattak információt, mások tolmácsként követték a szovjet csapatokat Magyarországra, rendszerint nem önszántukból.

Címlapképen: Milován alig tizenhat éves volt, amikor letartóztatták.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés