Bárcsak Amerikában lenne olyan aktív a részvétel, mint amilyen itt volt

„Zajlanak-e tárgyalások arról, hogy az Egyesült Államok vadászgépeket adjon el Magyarországnak?

Maróth Gáspár személyében egy remek fickót neveztek ki a védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztosnak, aki vizsgálja, mire van szükség ahhoz, hogy a magyar haderő megérkezzen a XXI. századba. Tízéves tervet dolgozott ki, mert egyszerre senki sem képes megvenni mindent, amire szükség van. Azt remélem, hogy miként a közepes hatótávolságú légvédelmi rakéták esetében tette, a legmegfelelőbb felszerelést keresve a jövőben is mérlegeli az amerikai lehetőségeket.

Korábban, egy másik republikánus kormányzat idején Magyarország svéd-brit harci gépeket választott. Csalódást okozna, ha ismét ilyesmi történne?

Azt hiszem, hogy a magyar légierőt modernizálni kell. Erre a két legmegfelelőbb vadászgép a jelenlegi csúcsmodell, az F-35 és a korszerűsített F-16. Remélem, hogy ezek egyikét választják, és igen, kicsit csalódott lennék, ha nem ezt tennék.

Mit gondol, eléggé hatékonyan képviselte Magyarországon az »amerikai értékeket«, például a szabadság eszményét?

Ezeket az értékeket, mint minden amerikai, én is nagyra tartom. Háborúkat vívtunk értük és beleivódtak a DNS-ünkbe. Mindig kiállok a szívünkhöz oly közelálló jogokért, mint a szólás, a sajtó és a vallás szabadsága.

Kifejezte az Egyesült Államok aggodalmát olyan ügyekben, mint 476 sajtótermék egy konglomerátumba szervezése, a legnagyobb internetes hírportál átfordítása vagy az utolsó független hírrádió esetleges ellehetetlenítése?

Mint mondtam, a sajtószabadság ügye nagyon közel áll hozzám. Ezzel együtt nem vagyok elégedett az újságírás mai állapotával. Elég öreg vagyok hozzá, hogy emlékezzek, milyen remek újságírók és emberek dolgoztak a médiában, mint például a legendás Walter Conkrite, aki elfogulatlanul ismertette a híreket. Sajnos azt hiszem, Magyarországon is, de az Egyesült Államokban mindenképpen a sajtó annyira polarizálttá vált, hogy hiányzik a független nézőpont, pedig az minden országnak hasznára válna. A konstruktív kritika nagyon fontos, de a kritika önmagában, a másik oldal nézőpontjának ismertetése nélkül nem egészséges. A magam részéről az üzleti életben és a nagykövetségen is kíváncsi voltam a konstruktív bírálatra és ezt a magyar kormány esetében is támogattam. Mindig hasznos meghallgatni, hogyan lehetne a dolgokat jobban csinálni, de az öncélú kritika nem segít.

Mit gondol a Szabad Európa Rádió visszatéréséről Magyarországra? Elégedett azzal, mennyire semlegesek és konfliktuskerülők eddig a híreik?

Emlékszem, milyen remek volt annak idején az Amerika Hangja, amely arról szólt, mik az értékeink, mi a jó és a helyes Amerikában. Ha bíráltak egy országot, hozzátették, hogyan lehetne jobbá tenni. Nem csak bíráltak, hanem konstruktívan kritizáltak. Itt járt nálam Jamie Fly, aki korábban a külföldre irányuló amerikai rádióprogramokat irányította. Jót beszélgettünk és támogattam az itteni működésük újraindítását. Csak annyit mondtam neki, hogy ha a kormány valamely lépését bírálni akarják, amit tőlem nyugodtan tegyenek meg, kérjenek kormányzati választ is. Ha pedig valami jót mondanak a kormányról, kérdezzék meg az ellenzéket is. Nekem nagyon fontos, hogy az újságírás fair és kiegyensúlyozott legyen. Most nagyon elmentek balra és jobbra, már nem létezik semmilyen objektivitás.

A magyar miniszterelnök illiberális országot tart kívánatosnak. Nem fog az ehhez nyújtott amerikai támogatás megártani az Egyesült Államok itteni imázsának?

Igen, ő ezt a kifejezést használja. Nálunk most választások jönnek és bárcsak Amerikában lenne olyan aktív a részvétel, mint amilyen itt volt. Pedig senkit sem kényszerítettek fegyverrel az urnához, és az emberek kétharmada a Fideszre szavazott.

Nem teljesen. Kevesebb, mint a felük szavazott a Fideszre, amely csak az eltorzított választási rendszer miatt kapta meg a mandátumok kétharmadát...

A lényeg az, hogy nagy részvétel mellett a miniszterelnök többséget kapott. Aztán egy évvel ezelőtt az önkormányzati választások más eredményt hoztak. Azt hiszem, hogy ebből ő és az ellenzék is sokat tanult. Az egyik megtanult győzni, a másik rájött, hogy nem mehet biztosra. Meglátjuk, mi történik másfél év múlva, a következő választásokon.”