A küldönc szobra

„Két évvel azután, hogy Budapest XIII. kerületében, a mélybal Angyalföld és a vadliberális Újlipótváros határán egész alakos szobrot kapott néhai Göncz Árpád köztársasági elnök, most újabb szobron spekulálnak, ezúttal a budai II. kerületben.

Hogy honnan e buzgalom, arról Őrsi Gergely, a városrész szocialista polgármestere a közösségi oldalán próbál magyarázatot adni. »Öt éve köszönt el tőlünk Göncz Árpád. Csodálatos személyisége, huncut pillantása még itt van velünk, s mi még nem tudunk és nem is akarunk tőle elszakadni, elköszönni. Ezért is dolgozunk azon, hogy jövőre a Vérhalom téren, ami szelíd és nyugodt, mint Göncz Árpád és Zsuzsa asszony volt, az emlékükre és tiszteletükre egy páros szobor kapjon helyet.«

A »huncut pillantásra« majd még visszatérünk, de előbb röviden arról, hogy a túlbuzgó kerületvezető (akit az emlékezetkiesésben szenvedő helyi közakarat emelt tavaly a polgármesteri székbe) nemrég azzal döbbentette meg a lakosságot, hogy bejelentette: kisgyermekek érzékenyítése érdekében részleteket fog felolvasni a nemrég megjelent ­LMBTQ-s rémmesekönyvből. (Az egészből végül nem lett semmi, a lakossági felhördülést látván lefújta a fellépést, inkább szobrozni kezdett.)

Hogy mi »nem tudunk és nem is akarunk elszakadni« Göncz Árpádtól? Vajon milyen felmérést végezhetett ez az Őrsi ember, hogy ilyen épületes ökörségeket mond? Ha volt igazán megosztó személyisége a rendszerváltás első évtizedének, az éppen ez a ruganyos léptű, joviálisan mosolygó-sompolygó ember volt. Hogy felette állt volna a hétköznapi politikai csatározásoknak? Egy frászt! Pártkatona volt, az SZDSZ zsoldosa, aki egyetlen feladatot kapott: minden lehetséges módon gátolja az első szabadon választott kormány működését. Küldönc volt, aki a küldetését teljesítette.”