Szégyent és sajnálatot éreztem, amikor láttam Eszenyi Enikőt az Álarcos énekesben

„Ezek szerint ön szerint nincs rendben egy televíziós műsorban szerepelni egy ekkora botrány után?

Azt az RTL-től kell megkérdezni, hogy miért gondolták jó ötletnek ezt az egészet, miközben amikor a botrány kitört, akkor igazán transzparensen közvetítették, miközben voltak tévétársaságok, melyeknek az ingerküszöbét sem érte el, nem hogy objektíven tudósítottak volna róla. Azt éreztem a műsort látva, hogy nincs a dolgoknak következménye. Nem azt mondom, hogy Eszenyi Enikő innentől kezdve a négy fal közé legyen bezárva és örök életére bűnhődjön, mert hiszek abban, hogy mindenki tanul a hibáiból, és ennek így kellett történnie valamiért. Színészként is tudok azonosulni azzal, hogy milyen lehet elveszíteni az eddigi életét, de a visszatérésnek nem így kellene történnie. Egy tehetséges színházi emberről van szó, aki visszatérhetne egy monodrámában, filmben, könyvben, feldolgozva azt, ami történt, hogyan élte meg az egészet. Rengeteg módon lehetne alkotássá tenni ezt a vele történt őrületet, amire azt mondom, igen, ez egy méltó visszatérés. És térjen vissza, dolgozza fel, de hogy egy Mambo Italianóra ugrál tigrisjelmezben, ez a kenyeret és cirkuszt tipikus esete. Igazán sajnáltam, hogy a Vígszínház valaha emblematikus embere erre kényszerül, és senki nem szól neki, hogy ne csinálja.

Sokan álltak ki volt diákként az SZFE jelenlegi hallgatói mellett, ugyanakkor többen is hangsúlyozták, bár a módszer rossz, ráfér az intézményre a reform. Ön szerint miben?

Leginkább az anyagi helyzetben, mert szörnyű állapotok vannak az SZFE-n, az eszközök, a technika, vagy a diplomamunkák, vizsgák elkészítése terén egyaránt. Ez a költségvetés miatt volt. Kis pénz, kis foci. Elég rég végeztem, ez már akkor is probléma volt. Valamilyen értelemben megújulásra, leginkább modernizációra szükség van, de hogy a szenátus jogköreit, az autonómiát elveszik, hogy mindenféle egyeztetés nélkül, úthengerrel darálják le az egész intézményt, nem elfogadható és nem megoldás.

Az egyetem jelenlegi HÖK-elnöke és helyettese azt érzi problémásnak, hogy nagyon szeparáltan tanulnak és alkotnak az egyes osztályok, a színházi és filmes részleg pedig teljesen elkülönül.

Ez így volt az én időmben is, a színházi és filmes társaság két külön egyetemként működött, nem nagyon »keveredtünk«. Bár azt látom, hogy ez a helyzet úgy összekovácsolta a különböző szakokat, hogy innentől fogva már lehet, hogy nem így lesz. Az is egy probléma, hogy sok konstruktív javaslattal álltak elő az egyetem részéről, ám ezeket ignorálták, emiatt pedig érthető az egyetemisták és az oktatók reakciója.”