„Egy végzetesen megosztott Egyesült Államok, a brexitbe hajszolt, őrült birodalmi álmokat kergető Egyesült Királyság, a rohamosan fejlődő Kína, a parázsló iszlám fundamentalizmus és nem utolsósorban a pandémia szorításában hálát kellene adnunk a sorsnak, hogy legalább Oroszországnak stabil és kiszámítható vezetése, vezetője van. Az orosz választások tisztaságát lehet vitatni, de az bizonyos, hogy a Nyugat-barát liberálisokat csak néhány százalék támogatja. Az Európai Unió elemi érdeke az Oroszországgal való partneri együttműködés lenne, mielőtt Moszkvában kiszámíthatatlan erők jutnak hatalomra, vagy éppen megvalósul minden józan stratéga rémálma, az orosz-kínai katonai szövetség.
Szerencsére Európa valódi vezetői ezt tudják, és ha az amerikai ügynökök sortűzében is, de egyelőre józan reálpolitikát folytatnak. Bár sajnos egyikük sem szocialista, én addig vagyok nyugodt, amíg Marcon és Merkel a helyén van. Az európai liberálisok legtehetségesebb vezetőjeként Emmanuel Macron fogalmazta meg, hogy Európa Lisszabontól Vlagyivosztokig tart. És valóban, elemi érdekünk, hogy ez így is maradjon. Nem kritika nélküli barátkozásra van szükség Moszkvával, hanem a kölcsönös érdekbeszámításra, ami hosszú távon a béke megőrzésének az egyetlen eszköze.