A szerző szerint valóban létező problémáról van szó, azonban nem ez vezérli a zavargásokat, ahogy nem a rossz társadalmi, gazdasági helyzetük vezérli a radikális iszlamista merénylőket sem. Mindazonáltal nem lehet egyenlőségjelet tenni a kettő közé, hiszen az iszlám és a woke mozgalom eredete, és valamelyest logikája is eltérő. Egyrészt a terrorista csoportok az iszlám egy radikális szárnyaként jönnek létre, míg a woke a marximusból ered. Másrészt az iszlám csak hívőkre és hitetlenekre bontja a társadalmat, míg a woke számos identitásban gondolkozik.
A kettő között ugyanakkor számos hasonlóság is megfigyelhető: az ideológiai kizárólagosság, a vitára való hajlandóság hiánya és az indoktrináció, vagy az ellentétes véleményen lévők kirekesztése.
A két irányzat hívei megragadnak minden lehetőséget, hogy sértettnek állítsák be magukat és különböző ürügyeket használva – az iszlám esetében iszlamofóbia, a woke esetében a rasszizmus – elnémítsák a csoporton kívülállókat, hiszen mindkettő kirekesztő ideológia, amely nem tűri mások véleményét. Szimbólumaik, szlogenjeik és gyakorlataik is hasonlóak – elég, ha csak az ikonoklasztázia és a szobordöntögetés közötti párhuzamra gondolunk.
Ennél is lényegesebb és aggasztóbb hasonlóság viszont, hogy
mindkét ideológia a fennálló rendszer megdöntésére törekszik, amelyet utópiákkal váltanának fel.