Azt akarta, amit maga sem kívánt

„A jóslás nehéz dolog, kiváltképp, ha a jövőre vonatkozik – szokták mondani némi élccel, és a szarkasztikus megjegyzés igazsága alól a sokat hivatkozott amerikai celebpolitológus, Francis Fukuyama sem kivétel. Jól ismert tézise azért jól ismert, mert úgy harminc évvel ezelőtt a liberális demokrácia mint politikai rend általános győzelmét vetítette előre, és ez a liberális demokratáknak nyilvánvalóan ínyére volt. A japán felmenőkkel rendelkező szerző persze A történelem vége és az utolsó ember című, tagadhatatlanul nagy hatású műve óta is sok mindent írt és mondott – az elmúlt években például Magyarországról is sokat –, melyekről kiderült, hogy azért nem teljesen úgy vannak.

Említett 700 oldalas művének nagyon-nagyon tömör összefoglalása valahogyan úgy hangzik, hogy a természetet egyre inkább uralma alá hajtó emberiség gazdasági, politikai »fejlődése« szerinte egyértelműen a liberális demokráciák győzelmébe torkollik. Ennek pedig egyik kiemelt mozgatórugója az, hogy az emberek mindenekelőtt arra vágynak, hogy másokkal egyenlőnek ismerjék el őket, az »úr–szolga viszony« meghaladását pedig még a maga fogyatékosságaival együtt is a szabadversenyes kapitalizmus szolgálja leginkább. Azonban. Azonban tény, hogy könyvének utolsó fejezetében Fukuyama maga is elkezd kalkulálni a lehetséges mellékhatásokkal.”