Viszont van köze a színműhöz magához. Én hiszek abban, hogy van intézményi felelősség, és szerintem ha az ilyen közszájon forgó történeteket kivizsgálták volna, lett volna látható következmények, átírták volna a tanrendet utólag igazságtételt adtak volna az olyan diákoknak mint Gregor Bernadett akik annyira szenvedtek, hogy még most se tudnak a szinmű közelébe menni, és akiknek jó eséllyel egész felnötkorúkra, szexuális és társas életükre hatással lettek ezek az élmények.
Ha ez megtörtént volna akkor most nem csak nekik lenne jobb, meg az azóta végzett és a jövőben végző színműsöknek, hanem magának az intézmények is, amelyet nem csak kevésbé lehetne támadni, hanem egyszerűen hitelesebb lenne a fellépése egy másik hatalom erőszakjával szemben, ha az intézményben magában zajló folyamatokban a hatalmi szerepek tisztázva vannak, visszamenőleg is.
És persze jobb lenne az országnak, ha sokkal többet tennénk a hatalmi visszaélésekkel szemben, ha sokkal több intézményben lépének fel ez ellen, legyen a hatalmával visszaélő, egy erőszakoló, egy zaklató, egy bunkó főnök, egy kizsákmányoló, vagy egy politikus. Mert demokrácia ott van ahol mindenkinek van hatalma, és mindenki tisztában van azzal, hogy senki nem élhet vissza ezzel a hatalommal.”