Az élet kötelesség

A szerző mediátor, mentálhigiénés szakember

Manapság újra és újra felmerül a kérdés, hogy mi is a család? A család fogalma a történelem folyamán és kultúránként igazán változatos képet mutat, viszont vannak sarokkövei, amelyeket semmilyen ideológia, társadalmi változás és háború sem tudott megváltoztatni. 

A családról a közgazdaságtan a gazdaság alapegységeként nyilatkozik. Alapvetően a jogrend is megkülönbözteti más közösségektől. A magyar jog pedig erősen védi és támogatja a család intézményét. Különleges módon Magyarország alkotmánya is állást foglal a témában: együttélésünk legfontosabb keretének nevezi a családot. A család alapja pedig a házaság intézménye, amely férfi és nő között létrejött életközösség. Ebből eredően a nemzet fennmaradásának alapjaként nevezi meg a családot.
Nem tűnik bonyolultnak a képlet, amelyet az alkotmány is használ. Egy férfi és egy nő képes utódokat nemzeni, hogy a nemzet fennmaradjon. Ha tovább gondoljuk a családról alkotott fogalmainkat, akkor lehetnek árnyalatnyi különbségek, viszont az alap, amit a magyar jogrend követ, az továbbra is változatlan marad. 

Szükségünk van arra is, hogy a hovatartozásunkat kifejezzük, viszont nem mindig volt elég erre a vezetéknév, amelyeket ma használunk. Voltak korok, amikor a törzs, nemzetség, nagycsalád vagy a házanépe jelentette a családot. Az számított, hogy kinek a nemzetségéből származik valaki vagy éppen kinek a fia vagy ősi leszármazottja. Néhány évtizeddel ezelőtt még Magyarország is a maitól eltérő képet mutatott, hiszen jellemzőbb volt a többgenerációs családmodell, ahol a nagyszülők is aktív részesei voltak az unokák életének. Ma pedig már leginkább a nukleáris családot értjük a család fogalma alatt, amit apa, anya és gyerekek alkotnak. 
Bárhogyan is változott a család fogalma néhány ponton mindig is változatlan maradt. 

Minden ember számára kicsit mást jelent a párkapcsolat, a házasság és a család fogalma. Leginkább azt, amit gyermekkorunkban a származási családban megtapasztaltunk. Azokkal az elvárásokkal, elképzelésekkel, érzésekkel közelítünk a fogalomhoz, amelyeket mi is megtanultunk, átéltünk. Ma is vannak olyan családok, ahol minden közeli és távoli rokont a szűk családhoz tartozónak vallanak, máshol pedig az egyenes ági vérségi vonalat tartják a legerősebb köteléknek. Nincs rá recept, hogy melyik a legjobb, leginkább az a fontos, hogy a benne élők jól érezzék magukat. 

Bárhogyan vélekedjünk is, mindig volt egyfajta identitásformáló ereje a családnak. Ez adja meg a hovatartozás érzését, a család egyik funkcióját: az állandóság révén a biztonságot. Így elhagyva a családi köteléket, s oda visszatérve lehet arra számítani, hogy mi és ki vár ott minket. Tudjuk, hogy kitől-mit várhaunk el, hol van ránk szükség stb.

Ezzel a stabilitással segíti a tagjait a változások átélésében is. Voltak korok, amikor a háborúk viszontagságainak változásait kellett elviselni és támogatást nyújtani egymás számára. De abban változásban is segítik egymást, amikor valaki elveszíti a munkáját, megbetegszik, új családot alapít…

Az, hogy a család biztonságot, identitást ad és támogat a változások közepette, sosem változott. Valamiképpen mindig voltak határai és keretei, amelyek meghatározták, hogy ki tartozik hozzá és ki nem. Ezzel vigyáztak a vagyonra és elkerülték a betegségeket, a közeli rokonok házasodását is. Ősidőktől fogva egy elemi ösztön mozgatta a különböző kultúrájú korokat: az élet akarása, mintha kötelességének érezné az ember, hogy valamiképpen továbbadja az életet és erre rendezkedik be bármilyen világ is veszi körül. Háborúk, társadalmi, gazdasági változások ide vagy oda. Ideológiai harcok jönnek-mennek.

Van, ami nem változott, mégpedig az életösztönünk. Mintha az élet kötelességének felszólítása lenne bennünk. Az a felszólítás, hogy akarunk élni és ezért mindig szükség van a családalapításhoz, az élet továbbadásához egy férfira és egy nőre. Az élet akarása pedig erősebb a történelem változásainál és ideológiák harcainál is, így az élet győzni fog.