A konzervativizmus a kereszténység politikai formája

"A konzervativizmus a kereszténység politikai formája" A kereszténységet képviselő Jézus progresszív volt, nem konzervatív. Ha konzervatív lett volna, nem teremti meg egy új vallás alapjait.

Ha a konzervativizmus olyan menő ideológia lenne, akkor még mindig az őrkorban élnénk.

Ezt a baromságot sikerült összekínlódni, idióta.

A konzervativizmus általában kapcsolódik az agrárius szemlélethez, a liberalizmus pedig a "bűnös városhoz". A Biblia kapcsán felhívnám a figyelmet az alábbi nagyon érdekes összefüggésre: Rendkívül érdekesnek találom, hogy a szöveg egy kerttel indít és mezőgazdasági paranccsal, mert a kertet művelni és őrizni kellett (volna), és Ádám átka is a földműveléshez kötődik ("orcád verítékével") és Káin direkt földműves (Ábellel szemben), és Kánaán kapcsán is az az ígéret, hogy azt az ég harmata öntözi (vagyis nem kell öntözőműveket ásni) - tehát eleve földműves kultúrának indul a honfoglalás, és az 1Sám 13 szerint a királyság kezdetén egy darab kovács sem volt az országban, tehát egyáltalán nem létezett iparosság, csak színtiszta agrárgazdaság. És a városi kultúra az ószövetségi történetekben rendre fenyegető, ellenséges: Sodoma és Gomora, Bábel, Ninive, Jerikó, Babilon.... De ez idővel oldódik, és az újszövetség már nem a kertre, hanem a városokra összpontosít, és ugyan fennmarad negatív szimbólumként Babilon, de megjelenik erősen pozitív szimbólumként Jeruzsálem. Jeruzsálem neve azzal párhuzamosan válik nagyon pozitív töltésűvé, hogy a tényleges város elveszik. Tehát mindkét városnév csupán szimbolikus értelemben fontos, mindenesetre az újszövetség vége az új, mennyei Jeruzsálem eljövetelét várja, és szó sincs a kerthez való visszatérésről. Azt is mindenki tudja, hogy Pál levelei különböző városi gyülekezeteknek íródtak, és a Jelenések könyve is hét városi gyülekezethez intéz intelmeket. A város tehát, mint emberi közösségi tér, a Biblia előrehaladása során megváltoztatja a szerepét. Hánókhtól (a Káin által épített várostól), a mennyei Jeruzsálemig hosszú út vezet. Az a történelem eleje óta tudható, hogy a város elkülönül a természettől, a város a technikai előrehaladás színtere, a városokba az ipar, a kereskedelem, a bürokrácia, az értelmiség települ, és az általános légköre mindig progresszívebb, mint a hagyományőrző falué. A Biblia elején mindez még kifejezetten negatív színben tűnik fel, elég például a bábeli toronyra gondolni, ami a korszak technikai "csodája" lehetett, az innovatív emberi fejlődés emlékműve. Finoman szólva sem kapott támogatást. Viszont már Jónás például a romlott niniveiek megmentésére lett elküldve, a feladatra meglehetősen drasztikus módszerekkel rávéve. Itt egyrészt felsejlik a harag, a város gyors pusztulásának réme - de ugyanakkor egy nagyon intenzív jószándék is irántuk. Az egyiptomi szolgaságból még ki lett vezetve a nép, ahol építésre voltak kötelezve, és mint írtam feljebb, egy teljesen mezőgazdasági, földműves kultúrába kezdtek Kánaán területén, ami kedvez a konzervatív értékrendnek. Mindenki földet művelt (kivéve a papokat). De az újszövetségben efféle szándéknak már nyoma sincs. Nincs "kivonulás", nincs technikaellenesség, sőt: az újszövetség nem propagálja a családalapítást, nem parancsol gyerekáldást, sőt ellenkezőleg, a család nélküli, aszexuális életmódot propagálja. Természetesen nem teszi kötelezővé, de kifejezetten jó színben tünteti fel, ajánlja. És mint írtam már, a kereszténység kifejezetten a városi kultúrában kapaszkodott meg és ott terjedt. Nem is jöhetett volna létre előbb és máshol, csak ott és akkor, ahol a "progresszív" városi kultúra és életmód eléggé támogatta, és kifejezetten igényelte. A városokban ugyanis, a sűrű együttlakás miatt, kifejezetten sürgetően merülnek fel a pszichés-szociális problémák, és az összes több vallással szemben a kereszténység erre nagyon erősen odafigyel. A városiak számára tehát vonzó volt, mert minden mással szemben jobb megoldást kínált az együttélésre, az emberi kapcsolatokra. Miközben a (szocializációs problémákkal kevésbé terhelt, lazább településeken lakó) földműves írek nem igazán tudták megbecsülni: "A kereszténység elterjedése óta a szigetlakók elutasították a pápa fennhatóságát. Nagyon erősen szétvált ezen a területen a vallási és a polgári élet. Ahogy ezt Nicholls leírja, a vallási tanításoknak csekély hatása volt az olyan világi dolgokra, mint a házasság és a válás." (wikipédia). Az úgynevezett baloldali (tehát a szociális problémákra érzékeny) mozgalmak ma is a "progresszió"-hoz kötődnek. A konzervatív mozgalmak szociálisan kevésbé érzékenyek. Nem mondom, hogy semennyire, de ahogyan a falu is hagyományosan kirekesztő, idegenellenes (ld Szelíd motorosok), úgy a konzervatív világkép nem állítja a középpontba a szocializációs problémákat, az emberi együttélésből fakadó kérdéseket. Elég emlékezni Szókratészre, aki erkölcsfilozófus volt, és istentagadás vádjával végezték ki, tehát pont az volt a baj vele, hogy nekiment a "konzervatív értékrendnek". És az ő példájából szerintem tökéletesen érthető, hogy ez a probléma túlnő a keresztény vallás keretein is. A hagyománytisztelet nagyon sok esetben válik teljesen érzéketlenné, szinte embertelenné, legyen egy másik példa erre a "házasságtörő asszony" esete, akit Jézus elbocsátott, miközben a "hagyományőrzők" meg akarták kövezni. Vagy legyen a későbbi történelemből a boszorkányüldözések példája. Vagy legyen Assisi Ferenc példája, aki kis híján kerülte csak el az eretnekség vádját. Vagy legyen Teréz anya példája, aki "felrobbantotta" az indiai hagyományokat. Szókratész is kvázi törvényszerűen került szembe a hagyományokkal, miközben semmi más törekvése sem volt, mint a minél tisztább erkölcs, és a minél jobb emberi együttélés. Ezek az emberek - Teréz anya, Assisi Ferenc, Szókratrész - mind "semmibe vették" a helyi hagyományokat, szétfeszítették a hagyományosan elfogadott kereteket. Az egész keresztény vallás szétfeszítette a hagyományos kereteket, és valami teljesen újat hozott.