Konzultálunk, konzultálgatunk

Senki nem tudja (ellenőrizni), valójában hány válasz érkezett, és azok ténylegesen mit tartalmaznak.

Továbbra is alig tesztelünk, emiatt az új fertőzésekről közölt számok keveset árulnak el.
„A tudósok szerint küszöbön a második hullám, sőt, talán már ide is ért (és tényleg: ha nyakig a vízben állnánk, és átmeneti csökkenés után ismét az állunkig, majd a szánkig kezdene érni, azt alighanem egy újabb hullámnak gondolnánk). Most van itt az ideje, hogy azokat a hibákat elkövessük, amelyek determinálják, hogy hogyan kerülünk majd ki az újabb megpróbáltatásból.
Hibázni már megtanultunk, a hibáinkból tanulni még kevésbé – továbbra is alig tesztelünk, emiatt az új fertőzésekről közölt számok keveset árulnak el a járványhelyzet alakulásáról; változatlanul nincs szisztematikus kontaktkutatás a bizonyított fertőzötteknél, nincs rigorózus ellenőrzés a határokon, a színekkel jelölt országkód-rendszer könnyedén kijátszható egy rövid kerülővel, a köz- és médiaszereplők nem hordanak maszkot, azaz nem mutatnak jó példát, az állami járványügy rendre tudománytalan álinformációkat tesz közzé, amit viszont fontos lenne tudnunk (például a fertőzések térbeli eloszlásáról), azt változatlanul elhallgatja; lélegeztetőgépünk már rengeteg van, de aneszteziológusunk és intenzív nővérünk nem lett több; a politika továbbra is csak rögtönöz – tervezés és felkészülés helyett – abban a kérdéskörben, hogy mi legyen az iskolákkal, a teszt és a védőeszköz pedig még mindig irracionálisan drága, ami vagy arra utal, hogy sem a hazai gyártást, sem a beszerzés megszervezését nem tudtuk megoldani, vagy pedig arra, hogy ebből is, mint minden másból, a jóbarátok, a családtagok, a telekszomszédok és a sporttársak csinálnak fényes üzletet.
Ha ebből kellene következtetnünk, meg abból, hogy a gazdaságvédelmi alapból a focira és a propagandára is több jut, mint a gazdaságra, azt tippelnénk, hogy a második hullámból nagy baj lesz. Óvatos optimizmusra pedig csak az ad okot, hogy valahogy az elsőt is megúsztuk.”