Úgy döntöttünk, hogy elhisszük a történetet a vírusról

Még ha csak vaklárma is a magyarországi koronavírus-járvány, akkor is rengeteg haszna van a védekezésnek, állítja Mérő László matematikus, pszichológus. Az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora a 24.hu-nak arról is beszélt, hogy Orbán szélkakas, és 2022-ben megbukik, de szó volt a távozó indexesek előtt álló lehetőségekről is.

Ha kitör egy járvány, az látszik a legfontosabb közös érdeknek, hogy minél kevesebb áldozattal, minél hamarabb lecsengjen. Az ember azt gondolná, hogy ez lehetőség a társadalom különféle csoportjai közti együttműködésre. Ehelyett március óta egy percre sem csitult, sőt erősödött a közéleti csatazaj. Ilyen helyzetben is képtelenek vagyunk a kooperációra?

Szerintem nem vagyunk képtelenek, viszont kérdéses volt, mennyire van helyzet. Az árvíz idején mindenki ment gátat építeni. Az árvíz ugyanis jól látható, de a koronavírusról máig nem tudjuk azt sem, hogy mekkora. És végül is nagyon kevés áldozatot szedett nálunk, legalábbis ahhoz képest, hogy milyen rossz volt a híre. Az ország ennek ellenére nagyjából egységesen úgy döntött, elhiszi ezt az egészet. Miközben valójában nem hittük el, hiszen ellentmondásos információkkal bombáztak: reggel még nem volt szabad bezárni az iskolákat, este már be kellett zárni. A szabályok is olyanok voltak, hogy nem mehetsz ki, kivéve, hogyha dolgod van, – de azt te döntöd el, mikor van dolgod; nem találkozhatsz emberekkel, kivéve, ha már nagyon hiányoznak. Müller Cecília e szempontból telitalálat volt: hol ezt mondta, hol azt, mint egy kedves, szenilis nagymama, és mikor eljutott a nyunyókáig, az maga volt a tökély.

Politika és kommunikáció volt az egész?

Nagyrészt igen, de hát mi nem az? A lényeg, hogy belementünk a játékba ilyen szabályok mellett is. Elmondok egy megtörtént esetet. Egy házaspárról van szó: a férfi hazamegy, és az asszony tudja, hogy egy másik nőnél járt. Találj ki valamit, hogy hol voltál – mondja az asszony –, és majd meglátom, mi legyen. A férfi visszavonul gondolkozni, aztán előáll valami fedősztorival. Most a nő gondolkodik egy kicsit, majd így szól: tudod mit? Úgy döntöttem, elhiszem. Ismerem ezt a párt, azóta is együtt vannak. Mi is úgy döntöttünk: elhisszük, hogy nagy veszély van, ezért a szabályokat nagyjából betartottuk, de csak annyira, amennyire el tudtuk viselni.

Egyetért azokkal, akik szerint »vizsgázott« az ország?

Nem. Ki lett volna a tanár, ki a vizsgáztató? És mi lenne az eredmény? Az árvíz esetében vizsgáztunk, mert egyértelmű, hogy sikerült bizonyos területeket megvédeni a víz betörésétől. Itt nincs eredmény.

Akkor beszéljünk a politikai és kommunikációs játszmákról. Hiszen a miniszterelnök eredményt hirdetett májusban: Magyarország, vagyis a kormány legyőzte a vírust.

Orbán mindig győz, legalábbis ezt kommunikálja. Brüsszelben is mindig győz. Ha a tényleges politikai sikereit nézzük, már nem olyan fényes a helyzet: egyelőre 4:3-ra vezet, amennyiben négyszer meg lett választva, háromszor viszont megbukott.