Aki elvágja a gyökereit, az félember

2020. július 30.
Május óta új igazgatója van a Komáromi Jókai Színháznak. Gál Tamással az intézmény megújításáról, a felvidéki magyar kultúréletről, a politikai közeg gyengesége miatt a kulturális intézményekre háramló kötelességekről és a közelgő népszámlálásról beszélgettünk.

Nagy Csomor András interjúja a Mandiner hetilapban.

Május 20-án nevezték ki a Komáromi Jókai Színház igazgatójává. Mi a stratégia újdonsága az előző vezetéshez képest?
Nem tartanám helyesnek, hogy a korábbi vezetéshez képest fogalmazzak meg célokat. A színháznak a korábbi vezetés alatt is voltak kitűnő előadásai. Nem szeretnék hasonlítgatni. Színházat úgy lehet jól csinálni, ha nincs „mihez képest”. Mindig is utáltam a szavalóversenyeket, ahol művészeti alkotásokat versenyeztettek egymással. Építünk a korábbi vezetés pozitívumaira, a negatívumokkal pedig nem foglalkozunk.

Milyen újításokra számíthatunk?
A fiatalokra nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani. Már készül is egy Hamlet-stúdióelőadásunk, amelyet a pozsonyi Színművészeti Egyetem magyar hallgatói fognak előadni. Ezenkívül kicsit nyitottabbá szeretném tenni az intézményt minden színházi alkotó felé.

Fotó: Bárány János

Többször nyilatkozta, hogy több előadás kell, azonban színházi berkekből visszatérő szólam, hogy nincs rá kereslet. Hogyan lehet feloldani ezt az ellentmondást?
Meglátjuk, hogy a minőségi színházzal be tudunk-e vonni nagyobb közönséget, akár az anyaországból. Erre megvannak a terveink, meglátjuk, hogy egy év múlva hol tartunk. Reménykedünk abban, hogy a felvidéki magyarság kicsit jobban magáénak érzi majd a színházunkat.

Ugyanis mi megszakadhatunk, hívhatunk akármekkora művészeket, ha egy felvidéki magyar nem érzi „kötelességének”, hogy legalább évente egyszer látogassa az előadásainkat. Mert ha nem látogatjuk, akkor minek tartjuk fenn? A nemzetpolitika része, hogy látogassuk, támogassuk az iskoláinkat, a templomainkat vagy éppen a színházainkat.

Azt nyilatkozta, hogy a Jókait a Felvidék nemzeti színházává kell tenni. Ez alatt mit ért?
Ez egy szívbéli megfogalmazás. Hivatalosan nem tudjuk átkeresztelni, mert a jogi feltételeit nem tudjuk megteremteni.Ahhoz balett- és operatagozatot is működtetnünk kellene. Ám úgy kell az intézményre tekintenünk, hogy ez a felvidéki magyarság szívbéli nemzeti színháza.

Várható, hogy akár a felvidéki magyarság múltját feldolgozó darabokat is színpadra visznek?
Természetesen. Hunčík Péter Határeset című művét már elkezdtük feldolgozni. Grendel Lajos Nálunk, New Hontban című darabjából is szeretnénk adaptációt készíteni, amely szintén a felvidéki magyarság problémáival foglalkozik. Ezeknek a műveknek megvan a maguk sajátos humora. Nem akarunk össznemzeti bánatot, de a tényeket ki kell mondani. Nem feledkezhetünk meg a felvidéki magyar zsidóságról sem. A mi osztályunk című dráma például egy lengyel faluban játszódik, de akár itt is történhetett volna. Ilyen ez a közép-európai történelem, sok a közös vonás.

Címlapkép: MTI / Krizsán Csaba

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés