„Senki sem állítja, hogy az ehhez a kultúrkörhöz tartozó népek és államok az elmúlt évszázadokban bűntelenek voltak. Bármekkora westernfilm-rajongó az ember, összeszorul a szíve attól, ahogy a Vadnyugat meghódítása idején a fiatal állam az őslakosokkal bánt. Aligha van kedve eljelentékteleníteni a hatvanas évekig létező szegregációt annak, aki felkereste az atlantai Martin Luther King Múzeumot. Ott, a korabeli híradófelvételeket nézve döbben rá a látogató, hogy szinte tegnap törölték el a faji megkülönböztetést. Bőven élnek még azok a fekete kisgyerekek, akiket a hatvanas évek végén a déli államokban gyakran szövetségi ügynökök kísértek reggelente iskolába, hogy megvédjék őket a gyűlölködő fehérektől.
Érthető, hogy alig fél évszázaddal később még eleven seb ez és sok érzékenység tapad a faji kérdéshez. Mégis, arra példa, hogy Amerika és a sokat bírált nyugati civilizáció képes az önkorrekcióra, amikor elvei és a valóság eltér egymástól. A rabszolgaságot például nem a Nyugat találta ki, de a Nyugat szüntette meg. Amiképpen a szegregáció nagy amerikai szégyenét is többek között a faji egyenlőséget a keresztény tanításból levezető baptista prédikátor, Martin Luther King vezette polgárjogi mozgalom hatására számolták fel. (Ma már King is kényelmetlen örökség, hiszen például biblikus alapon ellenezte az azonos neműek házasságát.)