Válaszd a szabadságot!

„Olykor érdemes visszarévednünk legkedvesebb gyermekkori félelmeinkbe. Mindannyiunknak, akik legalább felnőttkorunk küszöbéig benne éltünk a Kádár-korszakban, akad ezekből egy egész csokorra való.

Az én kedvenc gyermekkori félelmem például szorosan kötődik a hidegháborúhoz. Negyven évvel ezelőtt az akkor tízéves gyerek attól félt a legjobban, hogy a két nagy, az oroszok és az amerikaiak szembenállása nukleáris katasztrófába torkollik.

Nem csak én tartottam ettől. Az egész nemzedékemet, sőt, az előttünk járókat is áthatotta a szorongás, hogy valami példátlanul embertelen, megállíthatatlan, kozmikus erejű csapás készülődik titkos laborok, támaszpontok és dolgozószobák mélyén. Aki ezt nem élte át, nem értheti pontosan Dürrenmattot és az ő fizikusait. Aki nem volt ott és akkor, nem érzi a pórusaiban, miért gondolta több egymást követő nemzedék is, főleg nyugaton, hogy carpe diem, az idők véget értek, legalább érezzük jól magunkat, ha már mást nem tehetünk.”