A protokoll fontosságával kapcsolatban mesélte azt is, hogy egy alkalommal Vilma, holland királynő a budai Várba látogatott. Miközben bejárta a palotát, megemlítette Ybl Lajosnak, hogy szívesen megnézné a koronázási ékszereket, amelyeket egy páncélteremben tartottak a palotában. „Sokat hallottam arról a legendás tiszteletről, amellyel a magyar nemzet Szent István koronáját körülveszi. Nem volna lehetséges meglátni a koronázási jelvényeket?” – kérdezte a várkapitánytól, aki udvariasan közölte, szigorú szabályok rendelkeznek arról, hogy ki láthatja a koronát, így nincs rá lehetőség. Azt is elmesélte, volt olyan esztendő, amikor csupán kétszer nyitották ki a páncéltermet, akkor is csak azért, hogy átszellőztessék.
Arról is Ybl Lajos emlékezett meg, hogy egy alkalommal Valéria főhercegnő és Amália hercegnő Gödöllőn időzve eldöntötte, másnap bekocsikáznak Pestre és Liszt Ferenccel akarnak beszélgetni. Ybl Lajosé volt a feladat, hogy megszervezze a találkát. Azonnal a Zeneakadémiára sietett, mert abban az időben Liszt ott lakott. A világhírű zeneszerző éppen aludt, a portásnak pedig meghagyta, hogy senki kedvéért nem ébreszthetik fel. Ybl végül rábeszélte a portást, így bejutott Liszthez.
„Hálószobájában, hatalmas, széles ágyban feküdt Liszt Ferenc. Csodaszép, óriási fehér hajával, mint egy hófehér oroszlán emelkedett fel a párnáiról
és a legnagyobb örömmel jelentette ki, hogy a fenségek rendelkezésére áll.” – mesélte Ybl.