Kik szavaznak 2020-ban az MSZP-re?

2020. július 15. 7:46
Ki maradt mára Horn Gyula és Gyurcsány Ferenc egykori pártja mellett? Hová lett az MSZP egykor népes szavazótábora? Kik pártoltak el tőle és miért? Utánajártunk.

A bűvös 5 százalék alatt lenne egy mostani parlamenti választáson az MSZP-Párbeszéd szövetség a Nézőpont Intézet legfrissebb kutatása szerint, azaz a pártszövetség

ellenzéki összefogás nélkül be sem kerülne a parlamentbe,

esetleges képviselőik pedig nem alakíthatnának frakciót.

A felmérés szerint az önkormányzati választáson közös jelölteket állító ellenzéki pártok (Momentum, DK, Jobbik, MSZP-P, LMP) összességében 43 százalékon állnak. Az ellenzéki pártok külön indulása esetén a Fidesz-KDNP 51 százalékot szerezne, azonban ha a Jobbiktól a DK-ig tartó közös lista lenne ellenzéki oldalon, akkor akár 56 százalékot is elérhetnének a kormánypártok.

2011 májusában az MSZP a Nézőpont Intézet adatai alapján 18 százalékon állt, 2018-ban 12 százalékot értek el (a Párbeszéddel közösen), jelenleg pedig 4 százalékos szinten vannak (a Párbeszéddel együtt).

Vajon hogyan alakult az MSZP tábora az előző években, s kik szavaznak még az egykor meghatározó erejű, mára összezsugorodott pártra, a valamikor 800 ezer tagot számláló MSZMP utódjára?

Az MSZP az országgyűlési választásokon

Nézzük, 1990 óta hogyan szerepeltek a szocialisták a különféle választásokon! A rendszerváltáskori első szabad választásokon, 1990-ben az MSZMP-utódpárt érthető módon leszerepelt: 535 ezren szavaztak rá az első, és 216 ezren a második fordulóban, ami 10,9, illetve 6,3 százalékot jelentett. A parlamenti mandátumoknak a 8,5 százalékra, 33 szék került a párthoz a 386-ból.

1994-ben viszont jött a nagy visszatérés: az első körben majdnem 1,8 millióan (33 százalék), a másodikban még többen, 1,9 milliónál is többen szavaztak a szocialistákra (45 százalék),

ezzel övé lett a mandátumok 54 százaléka,

206 képviselői hely (ennek ellenére kétharmados koalíciót alakított az SZDSZ-szel, pedig eme abszolút többséggel egyedül is kormányozhatott volna). 

1998-ra némileg csökkent az MSZP táborának nagysága: több mint 1,4 millióan szavaztak rá (32 százalék) az első fordulóban, míg a második fordulóban majdnem 40 százalékot kapott, ami majdnem 35 százalékot, 134 széket jelentett a parlamentben.

2002-ben aztán hatalmasat nőtt a szocialisták szavazótábora: 2,36 millióan támogatták az első fordulóban (42 százalék), és kétmillióan a másodikban (46 százalék). A parlamentben ez 46 százalékot, 178 széket hozott neki.

A 2006-os parlamenti választások első fordulójában érte el az MSZP történelme legnagyobb támogatottságát:

ekkor a szavazók 43 százaléka, több mint 2,3 millió ember támogatta.

A második fordulóban már csak 1,5 millióan szavaztak rá, de ez is 46 százalékos támogatottságot jelentett. A parlamenti patkó 49 százaléka került a párthoz: 190 képviselői hely. 

A 2002-2010 közti időszak viszont igen elhasználta a pártot: 2010-ben egymillió alá esett a támogatottsága, 990 ezer környékére az első fordulóban (19 százalék), és még lejjebb, 326 ezerre a másodikban (28 százalék). Mindez az Országgyűlésben 15 százalékra, 59 helyre volt elég. 

2014-ben már egyfordulós volt az országgyűlési választás. Ekkor az MSZP 25,6 százalékot ért el, azaz 1,3 millióan szavaztak rá, ami a parlamenti helyek 14 százalékát, 29 széket jelentett. 2018-ban pedig 12 százalék, 682 ezer ember támogatta a szocialistákat, ami a parlamenti patkó 8 százalékára, 16 helyre volt elég.

Esések és remények

1994-től 2008-ig az MSZP egyértelműen néppárt volt.

A szocialisták különösen a legfelső és a legalsó jövedelmi csoportokban voltak népszerűek,

azaz jellemzően a rendszerváltás vesztesei, illetve legnagyobb nyertesei szavaztak rájuk.

Tudvalevő azonban, hogy a követendő gazdaságpolitika ügyében mindig is vitái voltak a pártnak egyrészt állandó koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel, másrészt a balliberális értelmiséggel. Ez végül oda vezetett, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon a 2008-as válságkezelés idején felmondta a szocialisták és járadékokkal ellátott szavazóik közötti kompromisszumot. Ennek következtében 2010-re az MSZP támogatottsága 20 százalékra esett. 

A pártot Mesterházy Attila próbálta visszaépíteni, akinek voltak is a „körúton belüli értelmiséget” kritizáló mondatai, s 2012-re 30 százalék környékére vitte fel a pártot, de a balliberális elitet nem sikerült megnyernie. Attól kezdve pedig, hogy a párt környékén 2012 őszén feltűnt Bajnai Gordon, újra gyengülés következett. Ekkoriban rossz idők jártak a szocialistákra:

2013-ban egyaránt sújtotta őket a bajai videóbotrány, Gyurcsány Ferenc és a DK relatív megerősödése,

illetve 2014 elején a Simon-ügy. Végül a balliberális összefogás 2014 tavaszán mindössze 26 százalékot szerzett a választáson.

Az MSZP-n belül is tisztában voltak azzal, hogy valami nagyon baj van, s így vita indult az MSZP-ben a Jobbikkal való viszonyról, a rendpártiságról, a liberálisokkal ápolt régi kapcsolatokról és a vidék lehetséges megszólításáról. A pártnak ugyan volt jól kiépített vidéki struktúrája, de a balliberális értelmiség sosem tudta megszólítani a vidéket.

2014 májusában aztán a párt 11 százalékos eredményt érte el, ami nagy csalódást okozott, Mesterházy távozott az elnöki posztról. A párt Nyugat-Dunántúlon, Pest és Fejér megyében átlag alatt, Észak-Magyarországon, Szabolcsban és legfőképpen Csongrádban viszont átlag felett szerepelt.

Az elnöki széket Tóbiás József foglalta el, és az ő elnöksége idején valamelyest sikerült konszolidálni a párt helyzetét: amikor 2016 júniusában leváltották, a Nézőpontnál a párt 16 százalékon állt. Ezután Botka László szegedi polgármester 2017 januári kormányfőjelöltté választásával az MSZP némileg erősödő pályára állt. 2017 áprilisában az MSZP-nek nagyjából a 2010-es szintre, azaz 20 százalék közelébe sikerült visszaerősödni. Botka László népszerűsége ennél ekkoriban valamivel magasabb volt.

Kikből állt ez a 20 százalékos tábor? A szocialisták ekkoriban különösen a nyugdíjasok, az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők körében és a fővárosban voltak sikeresek,

viszont erős támogatottsági problémákkal küzdöttek a fiatalok és a kistelepülések lakóinak körében.

Gyorsuló zuhanás

Ettől kezdve az MSZP megindult lefelé a lejtőn. 2017 május végén Botka László kerítésbontási terveiről nyilatkozott a Reutersnek. Ez rossz húzás volt, állásontja ugyanis az MSZP-szavazók körében is népszerűtlen volt, s mindezt tetézték a gazdagodásával kapcsolatos felvetések. Így kormányfői reményei 2017 őszére szertefoszlottak. Botka után az MSZP kormányfőjelöltje Karácsony Gergely, azaz a szövetséges Párbeszéd társelnöke lett, ami egyértelműen presztízsveszteség volt.

Karácsonnyal az élen a 2018-as MSZP-P közös lista belföldön 12,4, összességében 11,9 százalékos eredményt ért el. Budapesten ez 18, a megyei jogú városokban 14 százalékot jelentett. A Medián választási kutatásából kiderült azonban, hogy 30 alatt mindössze 6, 60 év felett viszont 22 százalékot kapott az MSZP-P lista. 

A szocialisták népszerűsége az ezt követő egy évben stagnált, majd az EP-választás előtti hónapban zuhanni kezdett. Az EP-voksolás óriási kudarc volt, a szocialisták csak 6,6 százalékot értek el. A párt a községekben 5 százalék alá került, míg a fővárosban 9 százalékot szerzett. Különösen fájó volt, hogy egy ekkori háttérkutatás szerint

az MSZP az érettségizetteknél mindössze 4, a diplomásoknál 5, és az időseknél is csak 5 százalékos támogatottsággal bírt.

Tudomásunk szerint az MSZP-t a következő hónapokban már több nagyvárosban is az 5 százalékos küszöb környékén, esetenként az alatt mérték. A párt számára létkérdés volt a baloldali összefogás az önkormányzati voksoláson.

Míg 2019 őszén több fővárosi kerületben és megyei jogú városban győzött az MSZP-s (közös) polgármester-jelölt, így Salgótarjánt és Szegedet megtartották, Szombathelyt pedig megszerezték, a megyei közgyűlésekben ismét katasztrofálisan szerepeltek. Önállóan csak Csongrádban értek el 10 százalék feletti eredményt.

Az MSZP vidéki infrastruktúrája végelgyengülésben van, országos pártként a létük megkérdőjeleződött. Akinek ugyanis nincs infrastruktúrája, az nem nagyon éri el a vidéki szavazókat. A pártot a voksolás után elhagyta Botka László, majd két győztes kerületi polgármester is.

Jelenleg, a tisztújítás előtt az MSZP támogatottsága több mérés szerint is 5 százalék alatt van. A párt megint kényszerhelyzetben van,

ellenzéki összefogás nélkül veszélyben lenne a parlamenti létük is.

Kik hagyták ott a szocialistákat?

Az MSZP már nem mondható az idősek pártjának. Míg 2011-ben még 42, 2018-ban 48, addig idén már csak a tábor 18 százaléka 60 évnél idősebb. Mindez azt jelzi, hogy az idősek jelentős tömegei hagyták el a pártot. 

Azonban nem csak az idősek, hanem a diplomások is elpártoltak az MSZP-től. 2011-ben a párt szimpatizánsainak 14, 2018-ban 26, idén viszont már csak 6 százaléka rendelkezik diplomával. Viszont több mint kétharmaduk érettségivel sem (69 százalék). 
Érdekes, hogy 2011-ben még több férfi szocialista szimpatizáns volt, mint nő (53-47), jelenleg viszont már az MSZP-tábor közel kétharmada nőkből áll (64-36 százalék).

A településtípus szerinti megoszlás esetében az érdekesség az, hogy szinte alig változott az utóbbi 10 évben: táboruk 15 százaléka fővárosi, de a kisebb településekről is 29 százaléknyi MSZP-szimpatizáns jön.

Miért változott az MSZP  tábora?

A pártra és annak szavazótáborára a legnagyobb hatást egyértelműen a pártból kiváló, majd a saját pártját megszervező Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció jelentette – ennek tudható be az idősek kihátrálása is a párt mögül. Ugyanis

egyértelműen a DK volt az, ami „beleharapott” a szocialista pártba,

s ennek kicsúcsosodása a 2019-es EP-választás volt. Tetézi a dolgokat, hogy az ellenzéki táboron belül egyébként is jelentős az átszavazási hajlandóság a pártok között, ez pedig kiemelten igaz az MSZP és a DK esetében. 

Míg az idősek a DK-hoz pártoltak, a fiatalok potenciális MSZP-szavazó rétege a Momentumban talált politikai otthonra.
Az európai parlamenti választások tehát duplán fontos fordulópontot jelentettek az MSZP számára, hiszen ekkor mutatkozott először jelentős előny Gyurcsány Ferenc pártja javára és a szocialisták hátrányára. Valószínűleg ekkor sokan szavaztak a DK-ra pillanatnyi, akár rövidtávú tényezők hatására, az EP-kampánynak, vagy Dobrev Klára szerepeltetésének köszönhetően olyan szocialisták is, akik egyébként nyitottak lennének továbbra is egy erős MSZP irányába.

Azonban az EP-választás megmutatta, hogy a DK már erősebb az MSZP-nél, így

a politikai gravitáció törvénye egyre inkább Gyurcsány Ferencékhez húzta ezt a tábort. 

Ma az MSZP-re főleg azok szavaznak, akik az egykori tábor keménymagját alkotják, s akiket valamiféle termék nélküli márkahűség jellemez: tűzön-vizen át az MSZP-vel tartanak, történjék akármi is. 

Az MSZP jelentős problémákkal küzd, amiben bizonyára nem lesz segítségükre az, hogy korábbi masszív táboruk immár elsősorban nem velük szimpatizál. Ha nem fog bekövetkezni jelentős változás az MSZP-n belül, akkor könnyen a süllyesztőbe kerülhetnek; azonban nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az ellenzéki tábor egy jelentős része bármely párt irányába nyitott, így egy drasztikus változással akár régi szavazói visszacsábítása sem lehetetlen a szocialista párt számára.

Összesen 170 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Neked ez mondják, mert tudják, hogy számotokra kényelmesebb ebben hinni, ebbe kapaszkodni, mint gondolkodni.

"... jelenleg viszont már az MSZP-tábor közel kétharmada nőkből áll (64-36 százalék)."

Na, ez meglepett. Mitől ilyen népszerűek a nők közt?

Nemcsak az idióták szavaznak a bal-libre.
A világ mára - az 1789-es aberráltforradalmak óta - kibírhatatlan, élhetetlen, és rendkívül idegesítő, frusztráló hellyé vált.
Az aberráltak tudatosan hozták létre ezt az állapotot a termidoroktól, gulágokon keresztül a pedofília, transzizmus példaképpé emeléséig, a normális emberi életet élőket bűnözőkként megbélyegezve.
Ide vezetett a nem keresztények uralma, pontosan: rémuralma.
A kormányok tehát hatalmas nyomás alá kerültek. Protest, tiltakozó kiszavazásukat a nem keresztény pénzhatalom bármikor előidézheti, kikényszerítheti, lásd a nemzetközi bűnöző emberük manipulációit Kijevtől, Budapesten keresztól Baja Lukáig, Prágáig, Varsóig, Bukarestről nem beszélve.
De nem mindenütt sikeres a nemzetközi bűnöző aljaskodása.
Egyelőre.
De minden azon múlik, a médiájával G. Soros mennyire, mekkora mértékben képes ráuszítani a lakosságot a hivatalban lévő - és mint a magyar, a lehető legoptimálisabb eredménnyel dolgozó - kormánypártra, kormányra.
Ez lesz 2022 nagy kérdése:
győz a balliberális, hazátlanok uszítás+ígérgetés mixe, hazátlan hazát létrehozva
vagy
győz továbbra is Magyarország nemzeti ereje, a Fidesz-KDNP.
Ez utóbbi évente uszkve 2500-3000 milliárd Ft-ot jelent a magyar emberek zsebébe.
A bal-lib - lásd Budapest, máris el lett költve kb. 150-180 milliárd Tarlós által hátrahagyott Ft - győzelme esetén 23-tól kezdve ennyivel lesz kevesebb, a magyar emberek szolgálatára felhasználható pénzösszeg, forrás.
A bal-libre szavazók: Sorosra szavaznak.
Soros pedig humán és anyagi rombolásban utazik, a kettő egymástól elválaszthatatlan.
Hamis szólamokkal, félrevezetésekkel agymosottá, önvédelemre képtelenné tenni a társadalmat, a hálózatába történő befektetés így hajtja a spekuláns magyar aranyakat a Soros mögött álló pénzhatalom számlájára.

Akik eddig. A kommunisták, akiknél csak az eldöntendő, mi a nagyobb bennük, a hülyeség vagy a gazemberség.

A magyar társadalom tagolatlan, ezért egyetlen párt sem kötődik a lakosság egyetlen rétegéhez sem, a legtöbb csak saját magát képviseli. Az MSZP egy ideig meglovagolhatta a Kádár-nosztalgiát, de hol van az már.

Tudod-e, a jobbágy mennyi időt, konkrétan: hány hónapot dolgozott egy évben?
Cserében a kegyúr köteles volt ellátni őt és családját, gyermekek számától függően, egy évi élelemmel?
És védelmezni őt és családját az olyan tudatlan rablóbandáktól, mint te.

Horn Gyula kiváló politikus lehetett volna, ha - külföldön élő spekulánsok - nem akasztják a nyakába a szadeszt.
Így sem vallott szégyent, de ez a fogság felőrölte, nem véletlen a szétesése.

Én nem írom le annak a főtörzsnek a nevét, mert különben egy rendes srác, ma, 70 körül is egy biztonsági szolgálat embere az egyik megyei városi kórházban, néha, ha találkozunk, pár szót beszélünk is.
Szóval, Sz. Pista, ha minden kötél szakadt, magyarul tehetetlenséget érzett és sfeszítette a düh, előrukkolt, artikulátlan hangon:
"Nem vagyok én fasizmus, de, hogy az egész társaság ráb.szott, az garnitúra..."

Hová lett... na hová... átment a DK-ba.

Közlekedőedények elve.

A felmérés csalóka, több az mint 5 %.

Két éve még 681 ezren szavazták rájuk.

Katasztrófa.

2020-ban nem sokan szavaznak az mszp-re. Pár időszaki választás ha lesz, az se listára.

Volt még egy emlékezetese:
"Emberek, valakinek van egy szupervilinger zsilettje?
(A Wilkinson helyett)

Ez a dolgok bal-lib szimpla-náci, nemzetközi náci levezetése.
A való élet ettől sokkal bonyolultabb, ugyanakkor egyszerűbb egyszerre.
A hozzád hasonló egybites gondolkodást lehetetlen átállítani magasabb szintEKre, ezért csak annyit:
Már nem emlékszem, a Pozsonyi csata, Nándorfehérvár, Eger, Mohács - a nemzeti konzervativizmus, - amikor az ország zászlósura állt a sereg első helyén csatába menet és a többi: ezek 1789 előtt voltak, vagy utána?

1789: a szemét nacionalizmusok precedense, Bretagne és a több százezer kivégzettjével, csak azért, hogy... köztársaság, amely ugye gyarmatosított, gyarmatosít, ma Afrikából 150 milliárd gyarmati adót szed évente.
A köztársaság...

Nem ismerem az aranyeres csomók ízét.
Láthatóan te ebben is? szakértő vagy. De ettől, az ismertetésétől kímélj meg.

Ez megrázó.
És ez Pozsonyban, vagy Nándorfehérváron történt?
Esetleg a kettő között, félúton?

Oké, maradjunk annyiban, volt a természetes patriotizmus, a korabeli konzervativizmus.
Majd jött a jakobinus tombolás, a patrióta parasztok tíz-, százezreinek kiirtása estébé, amire jött a válasz: a nemzeti konzervativizmus.
És ez a sorrend, ami felülírhatatlan. SOR_REND, egymás utániság.
Ok - okozat.
Akció - reakció, folytassam?
A mai nemzeti konzervatív ugyanazt védelmezi, amit annak idején Dobó István. A környezetét, az ismerőseit, a rokonságát, a vidéket, ahol született, a megyéjét, a hazáját, a népét. Ez teljesen egyszerű.

Aki húszévesen nem baloldali, ott valami baj van.
Aki még negyvenévesen is baloldali, ott nagy baj van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés