Az afronémet 

2020. július 2.

Hegyi Zoltán

A pc jó, a #metoo jó, a Black Lives Matter is jó. Aztán jönnek a túltolók, az ítélkezők és az ítélet-­végrehajtók, és máris nem annyira jó. Máris veszélyes a dolgokat nevükön nevezni, egy szép nőre ránézni vagy a Waczak szállón röhögni. Mert bedarálnak. És úgy ébredsz egy rigófüttyös hajnalon, hogy egyszerre vagy náci, szexista, bántalmazó és rasszista. Karaktered kinyírva, hiszen ki akar egy ilyen rohadékkal meginni akár egy sört is. Hiszen te vagy a felelős a jégesőtől az Index körül kialakult helyzetig mindenért. És már nem számít, hogy egy magát hősnek képzelő frusztrált szerencsétlen indította el a lejáratásodat, a hír szárnyra kelt, és Dibusz Dénes legyen a talpán, aki megállítja az (agyon)lövést. Kit érdekel, hogy a világ egyik legjobb színésze, Kevin Spacey ellen egyetlen jogerős bírósági ítélet sem született? Woody Allen dettó. Ha nem vagy ekkora név, még rosszabb a helyzeted. Akkor kettőt tehetsz. Lapítás helyett néhány rövid mondatban keresetlenül nyomatékosítasz, majd soha többé nem foglalkozol az egésszel. Mert annyi más, sokkal érdekesebb dolog van a világon. Extraként elkönyvelheted, hogy akkor vagy a helyeden és ép eszednél, akkor őrzöd az identitásodat, ha mindenhonnan rugdosnak. 

Ha egyaránt bírod a Sex Pistolst és a kalotaszegi keserveseket, Esterházyt és Nyírőt, a dalai lámát és Ratzinger bíborost, azzal nem tudnak mit kezdeni. Közben meg az a mázli, hogy amikor elszabadul az önmagába zárt osztály, rögtön gondoskodnak a szórakoztatásodról is. Nekem például nagyon tetszik, ami most Beethovennel történik. Nem a bernáthegyivel, a zeneszerzővel. És éppen ideje is volt. Lassan lecseng a szaturnuszos cucc, a laposföld-elmélet (kiderült, hogy banán alakú), az 5G-para (miközben a valóban életveszélyes Elon Muskot a fél világ ünnepli), és hogy a covid nem is létezik, de a hülyeséget szinten kell tartani, hiszen az is a létezés egy eleme. Hogy mi derült ki végre, azt mondjuk a kilencvenes évek elején így írtam volna le a Volt Magazinban, amit talán visszalapozva sem kell csipesszel megfogniuk az érzékenyítetteknek: Beethoven néger volt. Tettem volna azért, mert elmaradott, tájékozatlan mucsaiként úgy véltem, hogy a Negro egy cukorka (tíccsák be), hogy a Négercsók élvezhetetlen, Mark Twain baromi jó író, és bár zsenge gyermekkoromban indiánregényeken szocializálódtam, hőseimet nem neveztem native-nek, annak ellenére hogy tisztában voltam Kolumbusz – akinek a szobrai most a korszellemnek megfelelően különféle öblök vizében landolnak – tévedésével. Mert arra gondoltam, hogy a drága jó magyar nyelvben, amelyet oly vidáman használok, ezeknek a szavaknak nincs pejoratív kicsengésük. 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés