Levelek Aputól

„Újabban sok levelet kapok Aputól. Már viccelni sem érdemes rajta, lerágott csont: a Fidelitas jóvoltából tudjuk, amit eddig csak éreztünk. A miniszterelnök mindnyájunk édesapja. Az én esetemben ebben van némi életkori abszurditás, de ki vagyok én, hogy egyházatyákkal vitatkozzam! Az egyikük, Tertullianus már 1800 éve megírta, hogy „credo, quia absurdum est”, vagyis éppen azért hiszem, mert lehetetlen. Elképzelhető, hogy Tertullianus nem kifejezetten Orbánra és a Fidelitasra gondolt - elég nem szép tőle -, de attól még igaza lehet. Így aztán az sem zavart meg, hogy a miniszterelnök nemcsak az én apám, hanem a fiamé és az unokáimé is, amihez képest Noé vagy Ödipusz családszerkezete maga a hétköznapi dögunalom.

Az egyházatyák filozófiájának tudományát egyébként patrisztikának hívják. Nyilvánvaló, hogy a patrisztika új korszakát éljük. Csak nem egy-egy egyházatya, hanem Nemzetatya mondja meg a tutit, így még sokkal jobb. Szerencsére neki is jó, az Origó pár napja megírta: „Magyarországon jó apának lenni, hiszen az apaság pozitív hatással van a férfiak életminőségére”. Nagyszerű hír, a miniszterelnök életminősége mindig is szívügyem volt.

Először a többi nyugdíjas tesóval együtt megkaptam Aputól a Jókor c. lapot, benne a levelével, sőt portréjával. Arcán kevés púder, a törődését bizonygató szövegen kicsit több. Ezt azok a hálátlan kölkek is megkapták, akik a Nemzeti Konzultációról már leiratkoztak. Erről nem lehet. Ha valaki nagyítóval elolvassa hátul az apró betűs szöveget, abból megtudhatja, hogy az adataihoz jogszerűen jutottak hozzá, kizárólag „a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított ellátásokkal kapcsolatos kormányzati tájékoztatás” céljából.

És tényleg. Csupa olyan információt kaptam, amelyek nélkül a nyugdíjfolyósítás megbénulna. Elsősorban persze arról, hogy Apa szeret engem, mert munkámmal „évtizedeken át gyarapítottam Magyarországot”. (Nem bánnám, ha erről Apu szólna a házelnöknek - ő is családtag, nem? -, aki a „gyarapítás” helyett folyton a „hazaárulást” emlegeti. Vagy a „rárontást”. Ja, nem, az Apuka volt, amikor egy picit megharagudott rám, mert rossz fát tettem a tűzre. Úgy tűnik, már megbocsátott, mert azt írja, hogy „a jövőben is számíthatok rá”. Ettől azért kissé megriadtam.)”