2022 – mondd, Te kit választanál?

„Avagy, gondolatok nem csak politikustársaknak pár percben

Ciklus közepén joggal teszi fel az ember ezt a kérdést. Jobb esetben a választók pártokat keresnek, a pártok a választóikat és a persze a szövetségeseiket is.

...

A zöldek álláspontja évek óta nem változott. Nem tartjuk se egészségesnek, se szükségesnek azt, hogy Magyarországon kétharmados többsége legyen bármely politikai erőnek. Nemcsak azért, mert hiszünk abban, hogy a politikai térben jó és fontos a kompromisszum keresése és annak kényszere, de azért is, mert az élet sokkal összetettebb annál, semmint, hogy egy politikai erő maga képes legyen a társadalom tagoltságának leplezésére. De mivel az elmúlt három országgyűlési választásokat követően mégiscsak kétharmad jöhetett létre, ez csak azt támasztja alá, hogy a mai ellenzék sem szerkezetében, sem politikájában, sem a politikusok felhozatalában eddig nem volt versenyképes, illetve leginkább versenyképtelen volt. Az elmúlt egy évben dinamikus változások indultak el az ellenzéki térfélen.

...

A mai liberális pártok nem merik magukat liberálisnak nevezni, a baloldaliság továbbra is régi reflexet vált ki, nem sikerült megújulniuk, a zöldek meg formálódnak, csak hogy a saját közösségemhez is udvarias legyek. De konzervatív párt sem létezik, ahogy, akik magukat nemzeti, jobboldali erőknek gondolják, bizony ők is helyüket és identitásukat keresik. Pedig itt lenne az ideje, hogy a választó megtalálhassa a számára fontos értékek képviseletére vállalkozó szervezeteket. Egy posztkommunista társadalomban élünk, az átmenet még mindig tart. 

...

És igen, ki hova sorolja a Fideszt, a radikálisok, a liberálisok, noeliberális piacpártiak, a centristák, a nemzeti, netán a jobb oldalra, a konzervatívok közé, vagy a populista szociálisan demagógok közé? Bármi elfogadható, tévedés kizárva. Ahogy az is nehezen vitatható, a zöldpolitikától félnek, mint ördög a tömjéntől, persze nem is értik, ezért képviselni sem mernék. Szerencsénkre és örömünkre.

...

Közép-, de hosszabb távon én semmiféleképpen sem tudom elképzelni, hogy ne egy erős zöld politikai erő vegyen részt a parlamenti munkában. Számunkra a 2022-as választásokra történő felkészülés erről is szól majd.

...

Természetesen, nem gondoljuk, hogy mi (ma) egyedül képesek lennénk az orbáni rendszer meghaladását levezényelni. Szövetségesekre van szükségünk. 

...

Ha az ellenzéki pártok az orbáni kommunikációs téren kívül megtalálják a helyüket, akkor nem annak játékszabályai szerint, és nem a játékmester útmutatásai szerint kell magukat megmutatniuk. Megmutathatják, hogy együttműködésre és közös munkára épülő, a közös jó felépítésére és bemutatására törekednek és képesek is. Ezt nevezhetjük műhelymunkának, ellenzéki közös kabineteknek, szakpolitikai egyeztető fórumnak, árnyékkormánynak, kinek mi tetszik jobban alapon. De, ami a lényeg, a kormányzás képességét egyrészt magunknak kell kialakítanunk, másrészt a potenciális választóinknak is meg kell mutatnunk.

...

A végére hagytam a politikusok taglalását. És nem azért, mert nem tisztelném sokak munkáját, erőfeszítéseit. De láthatóan bajban van az ellenzék ebben a tekintetben is.

...

Tehát, hogy az ellenzéki térfélen az ideológiai vonalak és szervezetek letisztulása után, a 21. századi közös minimumprogram és cselekvési terv kidolgozásán túl, nem kis munkát kell jelentsen a megfelelő arcok kiválasztása is.

...

Ki lenne a kapitány?

Közös miniszterelnök jelöltje az ellenzéknek személyében, hozzáállásában akkor lehet sikeres, ha nem az orbáni mintát akarja felvállalni, hanem bátran és bölcsen meri az anti-Orbánt megjeleníteni.

...

Fontosnak tartjuk, hogy a közös miniszterelnökjelölt a politikai harctéren edzett személy legyen, mert tudjuk, hogy a legpiszkosabb támadásnak lesz kitéve, bárki is legyen az. Tehát olyan személy lehetne a legalkalmasabb jelölt, aki az önkormányzati választásokon sikerrel tudta az ellenzéki pártok támogatása mellett leváltani a helyi fideszes vezetőket, és képesnek tartjuk, hogy a saját településén kívül országosan is mobilizálni tudja az országot, fel tudjon embereket ébreszteni csipkerózsika álmukból, vagy éppen a teljes politikai apátiából. Bennünket optimizmussal tölt el, hogy nem egy ilyen alkalmas jelöltet látunk.

A tét – Magyarország lehet-e más?

A tét tehát nem a 106 közös jelölt, az egy vagy több ellenzéki közös lista, ahogy önmagában a közös miniszterelnök jelölt sem hozza el a fellélegzést sokunk számára. Ez mind partikuláris kérdés, nevezzük egyszerűen technikainak. Ha az igazi teendőnkkel elboldogulunk, és a választók megérzik a változás lehetőségét, úgy sem fognak bennünket megkímélni attól, hogy a lehető legjobb 106 jelöltet kiválasszuk, közös listá(ka)t felállítsuk, a miniszterelnök jelöltet felkérhessük.
A labda az ellenzék térfelén pattog, azaz a mi oldalunkon. Minden elfecsérelt perc magunktól és az országtól fosztja meg annak a lehetőségét, hogy Magyarország lehet más.”