A francia újságírás mikrokozmoszának Orbán-fóbiája

„Mindazok a francia újságírók, akik oly tisztességtelenül veszik célba Orbán Viktort, rajta keresztül végül is mindazokat a magyarokat sározzák be, akik pártjára szavaztak, s akik nem akarják, hogy országukon úrrá legyen a globalizáció és a tömeges bevándorlás. Ezek a választók egyébként lényegében támogatják a magyar kormányt a határok és a népszuverenitás védelmében, s éppen ezért nehéz a miniszterelnökkel szemben erős és szilárd ellenzéket kiépíteni. Ami azt illeti, a sokat szenvedett ország történetének (a török hódoltságnak, az Osztrák–Magyar Monarchiának és a kommunizmus uralmának) ismeretében érthető, hogy a magyar nép olyannyira kötődik identitásának védelméhez és annak megőrzéséhez.

Következésképp ideje lenne, ha az említett táborhoz tartozó újságírók felhagyjanak a valóság átírásával, és ne Orbán alakját használják fel saját harcos ideológiai céljaiknak a népszerűsítésére. Egyszóval hagyhatnák, hogy Orbán Viktor belátása szerint kormányozza országát, és tiszteletben tarthatnák a magyarok akaratát, mert hiszen az ő döntésük alapján lett miniszterelnök. Végül is azért nyert többször is nagy többséggel választást, mert sikerült gazdaságilag felemelnie Magyarországot, éspedig olyan politikával, amelyre megválasztották, és ez egyebek között a bevándorláspolitikájára is érvényes. A magyar nép tiszta tudattal választott.

Túlságosan is jól ismeri a diktatúrát ahhoz, hogy ismét olyan rendszert engedjen felemelkedni, amely a múltban annyi boldogtalanság forrása volt. Legyünk továbbá biztosak abban, hogy ha a népek akaratával szemben akarnak egyesek nagy elveket és reformokat rákényszeríteni más országokra, nem szabad meglepődniük, ha azok a népek a sarkukra állnak, és így fokozatosan új erőviszonyok jönnek létre Európában. Mert ahogy a maga idejében de Gaulle tábornok mondta, »magától értetődik, hogy bárki felugorhat bakkecske módjára egy székre, és onnan kiálthatja világgá: Európa! Európa! Európa!...  ez azonban semmit sem eredményez, semmit sem jelent. Ismétlem: a dolgokat úgy kell megragadni, ahogy vannak...« Szóval nézzük a dolgokat a maguk valóságában, főleg pedig a népeket a magukéban, és hagyjuk abba az agymosást, amelynek az a célja, hogy megtagadtassa velük azt, ami a legértékesebb nekik: szuverenitásukat és identitásukat.”