Nem volt ez veled fair, Tibi!

2020. június 18. 13:26

Sal Endre
Mandiner
Háromszoros olimpiai bajnok lettél, minden idők legjobbja. Pedig nem voltál született fenomén. Aki ismert, tudja, hogy mennyit, de mennyit dolgoztál azért, hogy jó pólós lehessél.

Tudtuk, hogy nagy a baj... de azt is, nem akartad, hogy a közvélemény értesüljön róla, hogy az életed harcát vívod. A vízben minden egyszerűbb volt. Ha kellett, három védővel a nyakadban lőttél gólt. Megoldottad. Az alattomos betegség ellen viszont nem tehettél semmit.

Nem volt ez veled fair, Tibi!

Pont most jöhetett volna egy olyan korszak az életedben, amikor a rengeteg edzés és meccs után kicsit hátradőlsz és a feleséged, Panni kezét fogva csak nézed ahogy a gyerekek felnőnek.

Mindent elértél a vízben.

Háromszoros olimpiai bajnok lettél, minden idők legjobbja. Pedig nem voltál született fenomén. Aki ismert, tudja, hogy mennyit, de mennyit dolgoztál azért, hogy jó pólós lehessél. Már legendaként is sokszor kint maradtál az edzés végén és a kapuralövéseket gyakoroltad. Amikor aztán elkezdted lóbálni a bal kezedben a labdát, úgy a kaputól hat méterre, mindenki tudta mi lesz. Lóba, lóba, lóba és egy hatalmas gól valamelyik felsőben.

Nem volt ez veled fair, Tibi!

Emlékszem, mikor 1994-ben az Újpesttel megnyertétek a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Az volt az első nagy siker. Lilában úszott a Komjádi uszoda, te pedig boldog voltál. Már akkor szinte mindent tudtál a vízilabdázásról. Volt egy trükköd. A védő a nyakadban, te pedig a jobb kezeddel elkezdted rángatni a bal csuklódat. Forrt a víz, a bírok meg a parton azt hitték, a védő akarja letépni a bal kezedet és ki is állították rólad. Ennyi svindli belefért.

Nem volt ez veled fair, Tibi!

Sokáig a vízilabda volt az életed. Sydney, Athén, Peking. Aranyak mindenütt. És aranyak a hétköznapokban is mert megismerted Pannit, aki aztán a feleséged lett. És aki az utolsó pillanatig fogta a kezedet. Neki most pokolian nehéz és a gyerekeknek is. Meg nekünk is, mert egy olyan ember ment el túl korán ma hajnalban, akinek dolga lett volna még itt a Földön. Még nagyok sok kisgyereket kellett volna megtanítanod vízilabdázni, s talán egyszer újra visszaültél volna a válogatott kispadjára, ahonnan egyszer már a csúcsra vezetted a fiukat.

Nem volt ez veled fair, Tibi!

Az apai nagypapád, akiről a keresztnevedet kaptad, híres színész volt, ám fiatalon úgy döntött, nem kér ebből a világból. Te kértél volna még belőle sokat, ám jött a betegség.

Méltósággal viselted, úgy mint a vízben, ha éppen nem nyert a csapatod. De itt sajnos esélyed sem volt.

Nem volt kapu, nem volt labda, nem volt semmi csak némi remény, hogy hátha...

De a parton nincs hátha...

Nyugodj békében, Benedek Tibi!
 

Összesen 36 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy remek sportoló meghal 48 évesen, méghozzá nem azért, mert mondjuk részegen karambolozik, hanem valami alattomos betegségben. Ez tényleg nem fair.

Ez az írás méltó Benedek Tiborhoz.

Köszi. A másik posztnál akartam beírni, még reggel.
Annyira reálisan látta magát, olyan szerény volt.
Példát vehetünk róla, minden téren.

Elképesztő pólós volt. Egy igazi sportlegenda.

Öröm volt látni vízben és a medence szélén is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés