A trianoni békediktátum egy eleve elhibázott békerendszer része volt, hiszen alapvető célját, a béke fenntartását sem tudta megvalósítani, továbbá a saját ideológiájának sem tudott megfelelni: Magyarország szempontjából sem az önrendelkezést, sem a népakaratot nem tartotta be. Egy diktátum volt, egy kicsinyes politikai bosszú, amely igazságtalan módon szétszabdalta a történelmi Magyarországot.
Hamisak azok a hangok, akik egyértelműen és direkt módon a magyar politikai elit döntéseivel, nemzetiségi vagy a - legérthetetlenebb módon - szociálpolitikájával hozzák összefüggésbe a trianoni tragédiát – mert bár ezek a politikák vagy döntések lehetnek egyenként vagy összességében hibásak, nem egyszerűen ezek vezettek Trianonhoz.
Ugyanis, ahogy Gerő András mondja
»A történelmi Magyarország 1867-tel, a Habsburgokkal történő kiegyezés nyomán állt helyre. (…) A történelmi Magyarország létét a Habsburgokkal való kiegyezés biztosította, s a Habsburg Birodalom megszűnésével ez a biztosíték megszűnt.«
A történelmi Magyarország szétesése az egyik legfájóbb pontja múltunknak és a jelenünknek. A mai napig úgy élnek magyarok a Kárpát-medencében, hogy számukra a magyar nyelvhez, a magyar oktatáshoz, a magyar kultúrához való hozzáférés nem alapjog és napi küzdelem része. Elfogadhatatlan számunkra, hogy egyes államok vezetői megalázzák és felhasználják őket politikai harcukhoz, hogy az Európai Unióban elfogadott kettős állampolgárság lehetősége nem illeti meg őket és elfogadhatatlan az is, hogy rendszeresen megtagadják őket belföldön, mint a nemzet részeit.