Talán jobb lett volna, ha úgy fogjuk fel az egészet, mint 1968-ban.
„Az Egyesült Államok simán túlélte az 1968-as világjárványt anélkül, hogy leállította volna az életet, és egyszerűen nincs bizonyíték arra, hogy a lezárások valóban hatásosak lennének manapság. 1968-ban és 1969-ben középiskolás voltam. Még ötven év elteltével is jól emlékszem a korszak jelentős eseményeire: Martin Luther King és Kennedy meggyilkolására, Kambodzsa bombázására, a Holdra szállásra és Woodstockra, amin részt akartam venni, ezért engedélyt kértem rá a szüleimtől. (Nemet mondtak.) És ott volt a személyes életem: kosárlabdáztam, megvettem az első autómat, dolgoztam a családi csemegeboltunkban és azt kívántam, hogy bárcsak lenne bátorságom elhívni ezt, vagy azt a lányt randizni a hétvégén. De van egy dolog, amire nem emlékszem, ez pedig az 1968-69-es világjárvány.
Pedig volt ilyen, esküszöm. H3N2-nek nevezték a kórokozót, kevésbé formálisan pedig hongkongi influenzának a betegséget. A hivatalos szervek becslése szerint egymillió ember halt meg világszerte a járványban, ebből 100 ezren az Egyesült Államokban. A nagyobb amerikai városokban a körülmények rendkívül hasonlítottak a mostaniakhoz. A kórházi dolgozók túl voltak terhelve, milliók betegedtek meg és az idősek haltak meg a leggyakrabban.
Mostani szemmel nézve a legmegdöbbentőbb talán a lezárásokról és a távolságtartásról szóló viták teljes hiánya azokban az időkben. Láttam pár fotót maszkot viselő ápolókról és irodai dolgozókról, de valójában erre sem kötelezték őket. Elvétve, alkalmilag zártak be iskolákat egy-egy napra. Egyetlen szövetségi tagállam sem rendelte el az iskolák, vagy az üzletek tömeges bezárását. A vírus végigsöpört a Földgolyón, megfertőzve tízmilliókat és elpusztítva háromszor annyi embert, mint amennyit a Covid-19 ölt meg a jelen pillanatig. Talán jobb lett volna, ha úgy fogjuk fel az egészet, mint 1968-ban. Igen, elővigyázatosnak kell maradni: viseljünk maszkot, mossunk kezet, védjük az időseket. De nem lehetett volna nyitva tartani az iskolákat, az üzleteket és hagyni, hogy az emberek éljék a saját életüket?”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A magyar szemlélet fókusza magyar, perspektívája közép-európai, horizontja globális.
A Mandiner lapigazgatója a szegedi háborúellenes gyűlésen beszélt a béke fontosságáról.
