Az ellenzéki pártok mértéktelen mohósággal vetették magukat a járványra

„Az ellenzéki pártok mértéktelen mohósággal vetették magukat a járványra. Már március közepén Budapest lezárását követelték, úgy várták a katasztrófát, mint szerencsejáték-függő a lottósorsolást. Megjött a válasz: a Birodalom visszavág. Orbán Viktor elvonja a párttámogatások jelentős részét, a járvány árnyékában üti-vágja az ellenzéket. Elvonja az önkormányzati bevételek jelentős részét, és megkezdi az Index felvásárlását. Pár hónapja épp erről írtam.

»Teljes öncsalás azt képzelni, hogy az önkormányzatok egy részének elfoglalásával az ellenzék majd tetemes forrásokhoz jut. Amikor Simicska Lajos a G-napot követően ellenzékinek mutatkozott, úgy tűnt, a Jobbik hatalmas versenyelőnyhöz jut: egy bosszúszomjas oligarcha, számos médiaplatform és temérdek pénz került a középre húzódó párt mögé. Vona Gábor és bajtársai sokkal több forrást és médiafelületet nyertek, mintha az összes megyei jogú város önkormányzatát megszállták volna. Mi történt? A kétharmad szétütötte az anyagi előnyt. Hatalmas bírságok, Simicska Lajos médiaérdekeltségeinek megfosztása reklámbevételtől és frekvenciától, nyomásgyakorlás ha kell, törvénymódosítással, ha kell, állami vegzálással.

Tegyük fel, hogy az MSZP meg a DK elfoglalnak számos önkormányzatot, és tegyük fel, hogy a szocialisták meg a gyurcsányisták valóban ellenzékként viselkednek, tegyük fel, hogy az önkormányzatokban talált forrásokat nem ellopják, hanem a Fidesz elleni harcra fordítják. Tudom, hogy képtelenség, csak tegyük fel a játék kedvéért. Még aznap elveszik tőlük az ATV-t meg a Népszavát. Másnap elveszik tőlük a Klubrádiót meg a 168 Órát. Harmadnap végrehajtják az Index már megkezdett megszállását. A csodálatos ellenzéki győzelem második hetében még több jogkört és még több forrást vonnak el az önkormányzatoktól, így megint épp annyi pénz marad az MSZP-nél meg a DK-nál, mint addig: ahhoz elég, hogy dominálják az ellenzéket, ahhoz azonban kevés, hogy Orbán Viktornak bármiféle kihívást jelentsenek.

A miniszterelnök úgy gondozza parlamenti ellenzékét, mint japán kertész a bonsait. Ha nő, visszametszi, ha sorvad, öntözi és táplálja – így az pont úgy néz ki, mintha ellenzék volna, csak épp annak funkcióját nem látja el, ahogy egy törpefa nem nyújt otthont madaraknak és mókusoknak, nem ad árnyékot az alá települőknek.«”