A jegybank a helikopter, amelyik nem közvetlenül a nép közé, hanem a költségvetés kezébe pottyant 1000 milliárd forintot.
Nem is volna a demokratikus államberendezkedéssel összeegyeztethető, ha a jegybak a költségvetés kihagyásával maga határozná meg a teremtett pénz felhasználási módját. A jegybank szuverén módon – a makrogazdasági folyamtok értékelése alapján, a politikai küzdőtéren kívül – dönthet arról, hogy milyen mértékű keresletélénkítés indokolt, a lebonyolítás, a kedvezményezetti kör meghatározása azonban törvényhozói és kormányzati kompetencia.
Normál időkben a költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozása nem elfogadható.
Ha mindig számítani lehet a baráti jegybanki helikopter érkezésére, akkor a hiánynak nem lesz felső korlátja,
a korlátok nélküli állami túlköltekezés pedig az árak elszabadulásával fenyeget. Most azonban nem az infláció, hanem a gazdaság teljes szétesése a fő veszély. Ráadásul az aggregát kereslet csökkenése nagy valószínűséggel az inflációt is a mélybe löki. Ha viszont a kereslet esését nem fékezzük, akkor a gazdaság teljes összeomlását kockáztatjuk.”