Elvek, nem lózungok mentén működünk – Szentkirályi Alexandra a Mandinernek

2020. március 6. 14:41
„Ez a kormány tíz éve ugyanazon értékek és elvek alapján kormányoz. Ez egy értékalapú politika” – mondja Szentkirályi Alexandra a Mandinernek. A kormányszóvivőt a fiatalok és az értelmiség megszólításáról, a kommunikációs kormányzás csapdáiról, valamint a klíma- és természetvédelem kihívásairól is kérdeztük.

Nem csak ráncfelvarrás, hogy egyre több nő van a Fidesz körül a politikában? Novák Katalin után érkezett Varga Judit, most ön lett a kormányszóvivő.

Ne felejtsük el Bártfai-Mager Andreát sem. Ez a felsorolás önmagáért beszél. Nem újsütetű dolog, hogy a kormányban nők komoly szerepet vállalnak. Hogy ezt mekkora reflektorfényben teszik, az más kérdés. Rengetegen láttak el a háttérben kormányzati feladatot eddig is. Szerintem azért is van most több nő a kormányzati oldalon és általában a politikában,

mert több nő szeretné elmondani a véleményét. 

Nem érez öltözőszagot?

Nem. Aki szeretne tenni valamit és hajlandó megfogni a lapát végét, az megteheti. S ez nem függ attól, hogy valaki nő vagy férfi. Itt feladatokat osztanak. Aki feladatért jelentkezik, s azt viszonylag jó hatásfokkal megcsinálja, az később is fog kapni továbbiakat. 

A jobboldal egyik problémája a fiatalok elérése. Hogyan teljesít ebben a kormány ön szerint? 

Ez a kormány tíz éve ugyanazon értékek és elvek alapján kormányoz. Ez egy értékalapú politika. Azok az értékek, amelyeket a kormány képvisel – például a nemzetben gondolkodás, a család fontossága – olyan időtálló, örök értékek, amelyeket kortól függetlenül bárki magáénak vallhat, idősek és fiatalok egyaránt. Nem abban látom a dolog kulcsát, amiben a balliberális oldal, amely a trendeknek megfelelően váltogatja a kommunikációját. A konzervativizmus olyan értékekben gondolkodik, amelyek kiállták az idő próbáját, s a legtöbb ember számára fontosak lehetnek. Az ezek mentén való cselekvés és az ezek mentén való kommunikáció végső soron szerintem a fiatalokat is meg tudja szólítani. Szerintem az téves elképzelés, hogy a fiatalokat csak fiatalok és csak „fiatalosan” tudják megszólítani. Az amerikai elnökválasztási kampányban mégiscsak matuzsálemek küzdenek egymással, és tudnak mit mondani a fiataloknak. Emellett

felnőtt egy olyan generáció, aminek a kommunizmus nem megélt valóság,

hanem ugyanolyan távolinak tűnik számukra, mint a középkor. 

Magyarán nem lehet az esetükben zsigeri antikommunizmusra apellálni.

Nemrég volt alkalmam beszélni egy igazi hőssel, ő azt mondta, hogy a szabadságot meg kell élni. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából forgattunk egy videót Regéczy-Nagy Lászlóval, aki embert próbáló évtizedeken van túl, megjárta a börtönt is. Azt mondta, ő megharcolt a szabadságért, és szeretné, ha a következő generációknak nem kellene ilyen súlyos iskolát kijárni. Minden nemzedéknek meg kell küzdenie a maga szabadságáért, de jó lenne, ha nem fizetnénk ezért akkora árat, és nem felejtenénk el, hogy honnan jöttünk. 

Pedig egyre jobban terjed az egyetemi szférában a neomarxizmus, a mindennapokban pedig lépten-nyomon az életünk részei azok a világvállalatok, amelyek a progresszív ideológiát képviselik.

Ezzel az a baj, hogy nem mondják ki a szándékokat. Úgy találkoznak az ideológiai álláspontokkal a fogyasztók, hogy

a termék mellett a fű alatt egy ideológiát is el akarnak nekik adni.

Aki pedig nem elég vájt fülű, hogy ezt dekódolja, az fegyvertelen lesz ezzel szemben. De továbbra is azt gondolom, hogy a kormány esetében tartalom- és értékalapú munkáról van szó. Az elmúlt tíz év sikereit, a kormányzás morális, társadalmi és gazdasági hatásait nehéz volna eltagadni, de ott vannak a napjaink problémáira adott válaszok, mint a migráció vagy a zöldkérdés esetében. Mi nem a hangzatos lózungok mentén működünk, hanem elvek mentén, jól mérhető eredményekkel, pragmatikus tettek szerint. A kommunikációs tér is fontos, de ez is. 

Hiába vannak fenn a kormánypárti politikusok az Instán, ha a legfiatalabbak nem politikusokat követnek, hanem influenszereket, a maguk sztárjait, akik néha a politikában is megmondják a frankót, nem feltétlen a kormány értékrendje alapján

Furcsa lenne azt gondolni, hogy ez új keletű dolog. Mindig voltak véleményvezérek, akikre hallgattak egyes nemzedékek. Most influenszernek hívjuk őket, korábban falusi tanítónak és papnak, újságírónak, rockzenésznek hívtuk őket. Mindig elmondták a véleményüket, és mindig volt hatásuk. Nem gondolom, hogy egy politikusnak pont ugyanazokat az eszközöket kellene alkalmaznia, mint egy véleményvezérnek. De mivel ezeket a platformokat tájékozódásra is használják az emberek, feladatunk, hogy ott legyünk ezeken is. Fontos, hogy ahol az emberek jelen vannak, jelen legyünk mi is, és el tudjuk mondani, mit miért csinálunk. 

Tud mondani jobboldali influenszereket?

Vannak olyan influenszerek, akik olyan témákban aktívak, amelyek nem a kormány témái, és vannak ezzel ellenkező módon tematizáló influenszerek is. Azt nem mondanám, hogy tudok kifejezetten politikai influenszereket.

Miként lehet „kezelni” a lázadás-effektust?

Az emberek természete az, hogy nem azt nézik, honnan indultak, mit értünk el, hanem a következő hegycsúcsot figyelik. Ez egészséges és normális reakció.

Egy most 18-20 éves embernek teljesen más generációs élményei vannak,

mint akár nekem, aki 32 vagyok. A húgom nálam nyolc évvel fiatalabb, és tudom, hogy ez is milyen sokat számít. Szerintem erre a kihívásra is értékalapú választ kell adni. A kormánynak vannak olyan programjai, gondolatai és lépései, amelyek alkalmasak arra, hogy megszólítsák ezt a generációt.

Ha van kormányinfó, miért kell kormányinfó plusz?

Mert a kormányinfó az újságíróknak szól, s ez így is fog maradni. A kormányzatnak fontos vezérelve, hogy az emberekért és az emberekkel dolgozik, nem az emberek feje fölött. Ezért volt több témában társadalmi egyeztetés, ezért van nemzeti konzultáció. Én is a személyes jelenlétben hiszek, s

fontosnak tartom, hogy az emberek meg tudják találni a kormányt a kérdéseikkel.

Abszolút átérzem a közösségi média hordozta veszélyeket, egy hétéves kislány anyukájaként egyszer minket is érinteni fog ez a probléma. A kormányinfó plusz olyan platform, amelyen direktben tudnak nekem az érdeklődők kérdéseket küldeni, két-három héttel később pedig a legtöbbeket érdeklő témákat tekintve videóban válaszolok. Szeretik, használják, így ez olyan hiátus volt, amire jól rátapintottunk. 

Kik használják?

Nagyon sokféle ember használja. Életkoruk és lakóhelyük szerint is nagyon sokfélék a kérdezők. Jönnek kritikai megjegyzések is, ezek elől sem bújunk el. Vannak válaszaink, van mondanivalónk. 

Szíve csücske a klímaügy. Miért?

Ez Scruton-parafrázis lesz, de azt gondolom, hogy a természetvédelem,

a környezetvédelem és a klímaváltozás elleni harc szorosan összefügg a hazaszeretettel.

Ugyanaz a közösségi erő motiválja: a közös, örökölt haza szeretete. Ez a vezérmotívuma mindannak, amit a kormány ezen a területen tesz. S egy igen konkrét akciótervről beszélünk. Ez a nyolcpontos akcióterv már rövid időn belül is komoly eredményekkel kecsegtet. Az éghajlatváltozás és az ebből fakadó környezeti kihívások valós problémák. A kormány nem most kezdett el minderre felkészülni, vannak korábbi intézkedések, akár a védetté nyilvánított területek növelése, akár az erdősítés nem ma kezdődött. De ennél is tovább szerettünk volna elmenni. Pragmatikusan állunk az éghajlat-változáshoz, nem akarunk belőle jól hangzó, szimbolikus dolgot csinálni. Abban hiszünk, hogy cselekedni kell, nem a szimbolikus gesztusok jelentik a megoldást. Meg kívánjuk őrizni a Kárpát-medence természeti értékeit, és tartozunk a következő nemzedéknek azzal, hogy továbbadjuk nekik, amit kaptunk. 

Miért nem akarnak belőle szimbolikus ügyet is csinálni?

Egy ilyen ügyben  nem a szimbólumok a megoldások, hanem az elvégzett munka. Szerencsére ezek olyan pontok, amelyeknek az eredményével mindenki személyesen találkozhat, például hogy a születő gyermeke után ültetünk tíz fát. Vagy nem lesz az út mentén szemét. Nem elvont, a nemzeti gondolkodástól távoli akcióban kell a megoldást keresni.  

A klímával kapcsolatos kihívásokra nemzeti választ adni nem csak értékes, hanem praktikus is.

Nem jó az az elgondolás, amikor ezt elsősorban szupranacionális szintre akarjuk emelni: az nem lenne praktikus, és máshol van a felelősség is, ha egy nagy, globális szervezetre bízzuk ahelyett, hogy mi magunk cselekednénk. 

Gyurcsány Ferenc kormányzását nevezték egyes jobboldali szerzők kommunikációs kormányzásnak: az volt a mondás, hogy nem a kormányzat tevékenységével van baj, hanem csak  nem tudják mindazt jól kommunikálni. Nem áll fenn most is a kommunikációs kormányzás veszélye?

Akkor beszélhetnénk ilyen jelenségről, ha egy kormány kizárólag lózungokat puffogtatva lenne jelen a médiában, de facto pedig nem csinálna semmit. Tíz éve,

amióta kormányon van a Fidesz-KDNP, napi szinten számon kérhető, ami történik.

Magyarország 2010 óta nagy utat tett meg: az ország pénzügyileg és gazdaságilag is erősödött, Európa egyik legbiztonságosabb országa vagyunk, uniós átlag fölött nő a gazdaság, a foglalkoztatás, harmadára csökkent a munkanélküliség, emelkednek a bérek, a családtámogatások, csökkennek az adók. Építjük az országot: felújítjuk a kórházakat, az utakat, fejlesztjük az iskolákat, a magyar városokat, a falvakat, a vidéket, segítjük a vállalkozásokat, a gyermekes családokat; és még hosszan tudnám sorolni mi mindent értünk el. Kíváncsi vagyok: most, hogy a balliberális oldal néhol döntési pozícióba került, mit fog csinálni a sok beszéd után. 

Sok értelmiségi hiányolja a szofisztikáltabb üzeneteket.

Amikor arról beszélnek, hogy egyszerűsödött a kormányzati kommunikáció, nem szabad figyelmen kívül hagyni az általános trendeket: ma az emberek kevesebb időt fordítanak informálódásra, így a forma is változott. Lerövidültek az üzenetek, de ez még nem jelenti azt, hogy a tartalom is egyszerűsödött. Szerintem

a kormánynak azokban a kérdésekben kell megnyilvánulnia, amelyek leginkább érintik az embereket.

Fel szokták tenni azt a kérdést is, hogy miért beszél annyit a kormány a migrációról vagy a külföldről pénzelt szervezetekről. A válasz az, hogy azért, mert ezek folyamatosan jelen lévő problémák. Lehet, hogy egy idő után ez unalmas, megszokott vagy valakit zavar, de egy probléma súlya nem a kommunikációjától függ. A probléma valós súlyát kell ilyenkor értékelni. A migráció valós probléma. Amíg magukat jogvédőnek mondó szervezetek aktívan próbálják befolyásolni a hazai eseményeket, addig ez is valós probléma. Viszont minden, a közösség érdekében elmondott, jobbító szándékú kritikán el kell gondolkodni. Tíz év kormányzás után szükséges, hogy legyenek olyan belső és külső hangok, amelyek elmondják a kritikájukat. 


Fotók: Földházi Árpád

Összesen 194 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mit össze tudtok nyűglődni, már nem tudjátok, hogy milyen szalmaszálba kapaszkodjatok bele, hogy sikeresen trollkodjatok. Fárasztó életetek lehet az biztos, ti szegények. :))

Kb. óvodai szint, de jól elvagytok amint látszik......

Mondjuk Gyurcsányhoz, vagy Jakab Péterhez fotóshop sem kell. Jó az eredeti fénykép. Ennyi a különbség.

Ez a "Na most szólj hozzá." csak nem a koronavírus szövődménye? :)

Ja....bocs, nem tudtam, hogy a Marsról érkeztél néhány órája.

Eltévesztetted a címet. A sarki köpködő kocsma, a másik utcában van. X

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés