Türelemre intjük a Demokratikus Koalíciót és az MSZP-t, amik egymással testvérháborút folytatnak.
Minden időnek és minden kornak megvan a maga feladata. Számunkra ezt a minket választó politikai közösség jelölte ki: felelősen bánni a ránk ruházott közhatalommal, erősíteni a törvényességet és növelni az átláthatóságot. Küzdeni a korszakváltásért, kezdeményezően részt venni az ehhez elengedhetetlen együttműködésben.
Az önkormányzati választásokon ellenzéki pártokkal és civil jelöltekkel együtt felhatalmazást kaptunk arra, hogy részt vegyünk a helyi kormányzásban. Ezt a bizalmat október 13-a után teljesítménnyel kell megszolgálni. Jó döntésekkel, átlátható gazdálkodással, felelős politizálással. Ez a munka folyik.
Az elmúlt hetekben a hírek mégsem a közös kormányzásról, hanem az egymással való viaskodásról szóltak: ellenzéki pártokból kilépő, más pártokba átlépő politikusokról, fővárosi zsarolásról, erőfitogtatásról.
Türelemre intjük a Demokratikus Koalíciót és az MSZPt, amik egymással testvérháborút folytatnak.
Furcsán hathat, hogy újonnan érkezőként mondom, de higgadjunk le: Húsz-harminc év adok-kapokjában mindenki sérül és sérüléseket okoz. Nem akarjuk visszafejteni, ki ütött először, és nem hagyjuk, hogy ez határozza meg az ellenzéki politikát!
Türelemre intjük azokat a pártokat is, amik egymásnak estek a pártlisták számát illetően. A túlságosan korán feltett kérdésekre adott hirtelen válaszok többet ártanak, mint segítenek. Vakrandiból ritkán lesz aranylakodalom.
Magyarország pillanatai most is drágák - ezt azoknak is be kell látni, akik az elmúlt években tehettek volna azért, hogy ne ott tartsunk, ahol tartunk. Az ellenzék megszólalási lehetőségei korlátosak, nagyon nem mindegy, hogy mire használjuk ezt az időt. Összeszámoltam: a múlt héten 7 az 1-hez volt az arány. Hétszer annyit beszéltek az ellenzéki pártok magukról, mint arról, ami segít, eligazít minket a mindennapokban, és könnyebbé teszi az életünket. Miért nem ezzel foglalkozunk?
A politizálás nem a politikai pártokról, hanem a közösségekről kell, hogy szóljon!
Ezért a Momentum Korszakváltó Kerekasztalhoz hívja az ellenzéki pártokat, hogy lefektessük közösen a 21. századi Magyarország alapjait.
Mutassuk meg, hogy nem csak a helyi kormányzásban tanuljuk meg az együttműködést, hanem a Korszakváltó Kerekasztalt körülülve vonzó ajánlatot tudunk adni azoknak, akik velünk együtt akarnak átlépni egy korszerű, európai, és zöld, vagyis 21. Századi Magyarországba.
Ezért felkértük a pártpolitikán és a bal-jobboldali megosztottságon felül álló, volt miniszterek és európai biztosok által létrehozott V21 csoportot, hogy segítsék a pártokat egy közös vízió kidolgozásában, és ezzel lefektessük a közös kormányzás alapjait.
A Korszakváltó Kerekasztal célja, hogy közösen megalkossuk és elfogadjuk a 21. századi minimumot. Legyen egy iránytűnk, hogy tudjuk, hova akarunk eljutni.
Mi nem az elmúlt száz évvel akarunk foglalkozni - vitt, amit vitt, hozott, amit hozott. Hanem a következő 100-al, amire hatásunk van. A mi életünkkel, a gyerekeink és unokáink életével. Azzal, hogy legyen holnap, és az nagyon sokban különbözzön a tegnaptól. Azzal, hogy a magyarság a 20. század veszteséből a 21. század nyertesévé váljon!
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Tényleg, ezt gondolja Lendvai Ildikó?
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
