Nem lehet mindenért az AfD a hibás

„Az AfD-t 2013 elején alapították. Azóta bejutott a Bundestagba és mind a 16 tartományi gyűlésbe. És habár egy kormányban sem vesz részt, folyamatos veszélyt jelent a belső békére, a politikai stabilitásra és a közösségi összetartásra. De hol van az a nagy válság, ami ezt a pártot ilyen rövid idő alatt a szuterénből a főfolyosóra emelte? Nem múlik el nap, hogy ne hallgatnánk meg, milyen jól megy nekünk, és hogy még sosem volt ilyen jó sorunk a német történelem során. 

És ez nem is hazugság. 2018-ban társadalombiztosításra 996 milliárd eurót költöttünk, ami közel annyi, mint az EU hétéves költségvetése esetében. Vannak szegény és »szegénység által fenyegetett« emberek, de nincs tömeges szegénység, mint a weimari köztársaságban. A szövetségi kormány évente 630 milliárd euró »fejlesztési segélyt« biztosít Kínának, a »Demokratie leben!« programmal pedig a honi civiltársadalmat támogatja. Ilyen körülmények között hogy kiálthat valaki »fasizmust«? 

Ami viszont létezik, az a mindennapok eldurvulása. Amikor orvosokat, tűzoltókat, mentősöket és játékvezetőket támadnak meg, amikor tévés személyiségek kapnak halálos fenyegetéseket, akkor valami nagyon félrement abban a társadalomban, ami a hadseregét is ideértve elköteleződött az erőszakmentesség mellett. íDe arról is érdemes lenne elgondolkodni, hogy egy Björn Höcke-féle »lázító« hogyan vihette keresztül az üzenetét olyan »influencerekkel« szemben, akik nap mint nap a békés és tiszteletteljes együttélésért emelnek szót – mint a német püspöki konferencia elnöke, a németországi evangélikus egyház tanácselnöke, a muszlimok központi tanácsának elnöke, a zsidók központi tanácsának elnöke; olyanok, akik együtt több mint a népesség felét képviselik. 

Nem lehet, hogy mindenért az AfD a hibás. De azért jó lenne.”