Ki a magyar író?

2020. február 24. 8:55

Demeter Szilárd
Vendégszerző
Inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik magyarhírűek akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának írása

 

Azt állítottam: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák. Ez utóbbi száz esztendős időtávot nem véletlenül tettem hozzá. De erről senki nem beszél.

Erdélyiként sok asszimilálódó magyart láttam. Nézzük Jánost. Jánosnak még volt magyar identitása, de gyermekeit már románnak nevelte – merthogy úgy jobban érvényesül a kölyök, gondolta már hivatalosan Ioanként –, unokái egy szót sem tudnak magyarul. Két emberöltő alatt a magyar nemzeti kultúra elveszítette őket.

Erről beszélek. Évek óta figyelem egyes magyar írók külföldi nyilatkozatait. Sokfélét beszélnek, de alapvetően ugyanazt mondják: „Figyeljetek már fel rám. Nézzétek, milyen jókat mondok, a ti fületeknek tetszőt. Vegyetek be a bandátokba. Közétek akarok tartozni. Lécci, lécci, naaa...”

Ezt mondják, amikor diktatúráznak, amikor állami pénzzel kistafírungozva külföldön aggódnak az emberi jogokért, a jogállamiságért, a szabad sajtóért. És ezt mondják, amikor meghálálják a külföldi ösztöndíjakat, díjakat, vagy amikor a párszáz, jó esetben párezer példányban elfogyó idegen nyelvű könyveik bemutatóján franciábbnak akarnak látszani a franciáknál, németebbnek a németeknél, angolabbnak az angoloknál.

Bármi mások akarnak lenni, csak nem magyarok.

Magyar írónak lenni nekik snassz. Nem versenyelőny, hanem hátrány. Ők a kádári kisember értelmiségi verziói, akik meg vannak győződve arról, hogy ha pár száz kilométerrel arrébb születnek, akkor világhírűek lennének.

Anyanyelvük és a magyar kultúra nekik nem lehetőség, hanem börtön.

Máshol szeretnének lenni, másvalakik, más irodalom nagyságai.

Fejben örök másodikok.

Vannak olyanok, akiknek sikerült megkapaszkodniuk, a futottak még kategóriában számon tartják őket elvtársaik. Akik, ha vissza akarják igazoltatni előítéleteiket, akkor előrángatják őket, a mieink szolgaian felmondják a leckét, azzal visszakerülnek abba a dobozba, amire az van írva: kelet-európai liberális. Mert a nyugati elvtársaiknak nem a közös gondolat, hanem származásuk okán fontosak. Mondjuk, meg is értem: hozzáadott értékük ennyi. A világról tulajdonképpen nem gondolnak semmit. Nem oktatják ki a svédeket, nem agitálnak német gyűlöletbeszédek ellen, nem gyűjtenek aláírást, ha Párizsba beszökik valami – ami, ha Magyarországon történne, biztosan rossz lenne.

Őrájuk kár közpénzt költeni. Nem megtérülő befektetések.

Akkor már inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik magyarhírűek akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak.

Az identitásváltó írók másik verziójára, az újmarxista futóbolondokra szót sem érdemes vesztegetni. Jönnek fel, mint a talajvíz, és újra elkövetik atyáik bűneit. Sok kis lukácsgyörgy osztja az észt. Csak hatalom közelébe ne kerüljenek – mert akkor ők mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül újból lövetni fognak.

Hát engedtessék meg nekem, hogy ne akarjak velük szóba állni.

Mindez nem újkeletű probléma. Hasonlóról Arany János írta 1877-ben:

 

Kozmopolita költészet

Nem szégyellem, nem is bánom,
   Hogy, ha írnom kelle már,
Magyaros lett írományom
   S hazám földén túl se jár;
Hogy nem "két világ" csodája -
   Lettem csak népemböl egy:
Övé (ha van) lantom bája,
   Övé rajtam minden jegy.

Ám terjessze a hatalmos
   Nyelvét, honját, istenit!
Zúgó ár az, mindent elmos,
   Rombol és termékenyit:
De kis fajban, amely ép e
   Rombolásnak útban áll:
Költő az legyen, mi népe, -
   Mert kivágyni: kész halál.

Vagy kevés itt a dicsőség,
   S a nemzettel sírba lejt?
Kis-szerű az oly elsőség,
   Amit a szomszéd se sejt?
Nincs erőnkhöz méltó verseny?
   Dalra itthon tárgy elég?
Nem férünk a kontinensen,
   Albion is kéne még?...

Légy, ha birsz, te "világ-költő!"
   Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcső,
   Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
   Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
   Inkább nem is dallanék.

S hol vevéd gyász tévedésed,
   Hogy faját s a nemzeti
Bélyeget, mit az rávésett,
   A nagy költő megveti?
Hisz forgattam, a javából,
   Én is egypárt valaha;
Mind tükör volt: egymagából
   Tűnt nekem föl nép, s haza.

És ne gondold, hogy kihalnak
   Sujtott népek hirtelen,
Amig össze-zeng a dalnok
   S a nemzeti érzelem.
Tán veszélyt, vagy annak látszót
   Vélsz a honra tűnni fel:
Hát van lelked, a szent zászlót
   Épen akkor hagyni el!?

Oh, ha méltóbb s új kobozzal
   A megifjodott hazát
Zönghetném még Homérosszal;
   Ne csak mindig panaszát!
De legyek, ha veszni sorsa,
   Húnyó nép közt Osszián,
Inkább, hogysem dalok korcsa
   Közönyös harmóniám!

(1877. aug. 8)

Összesen 252 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A magyar író sokféle, akár a magyar ember. Van közte vörösinges, meg van Nemecsek is, így, nagybetűvel. Van közte Hegedűs hadnagy, meg van Dobó is. Van Hübele Balázs, meg van fontolva haladó is. Van közte lukácsgyörgy, meg van közte szabódezső is.

És van közte tehetséges, meg tehetségtelen is.

Szerintem ez számít.

Megjelentél kedves tolvajom? Elég szellemtelen vagy, hat osztállyal nem kellene "tollat ragadnod".

Az írás tartalmi részéről: Demeter egyetlen szót sem veszteget az irodalmi teljesítményre, ami - ha már írókról van szó - talán mégis mindennek az alapja kellene hogy legyen.

Szerinte "magyar író" attól magyar, hogy úgy gondolkodik, mint ő.

De mitől író? Erre nem kapunk választ. Nyilván örülne egyfajta irodalmi Mengele szerepnek: ő dönthetné el, ki a magyar és ki nem, és azon belül is ki az író és ki nem.

Súlyos szereptévesztés. Neki az a felelőssége, hogy a rábízott közpénz (nem talált és nem kibulizott pénz) törvényes és hatékony felhasználását biztosítsa. Nem azzal, hogy ő választja ki, ki a magyar és a jó író, és annak díjat ad. Nem. Az lenne a feladata hogy biztosítsa, és ellenőrizze, hogy azok az irodalmi egyesületek, testületek, amelyek hivatottak az irodalom honi ügyeinek vitelére, megkapják és szabályosan, értelmesen költsék el az adófizetők pénzét.

Mert az a pénz, amire ő a hatalmát próbálja építeni, az a magyar adófizetők pénze. Nem az övé. Ezt jól meg kell jegyezze.

Személyes véleményem Demeter Szilárdról: ő az az Erdélyből átjött személy, akit a magyarok "román"-nak neveznek. (A jobboldaliak is, nem csak a balosok).

Mit jelent ez a román? Van szülőföldje, de ott nem tud/képes érvényesülni, tehetségtelen, lusta, nem ragaszkodik hozzá, eljön máshová. A máshonnan jötteket gyüttmöntnek és még sok más néven illeti a magyar nyelv.

Ő azonban gyüttmönt létére székelykedik, és előjogokat akar. Demeter úr, Ön itt Magyarországon nem székely - székely otthon, a szülőföldjén - hanem egy gyüttmönt, aki nekünk anyaországi magyaroknak akarja megmondani, mi a frankó. Ne mondja meg. Menjen a szülőföldjére, ott legyen okos.

Magyaroknál úgy járja: Isten, Haza, Család. Demeter Úr, Önnél nem ez a sorrend. Ön egy megveszekedett orbánista, 110%, meg amit akartok. Ez világosan mutatja, hogy úgy a Jóisten, mint a Haza csak Orbán után jöhet. Nem probléma ez, de akkor ne jöjjön a magyarságával, meg a székelységével. Ön elsősorban orbánista, és csak másodsorban akármi más.

Visszatérve a románságra: az embernek az az érzése van Önnel kapcsolatban, hogy azért jött ide, hogy azt a falurombolást, amit Ceausescu elkezdett Romániában, itt, a magyar kultúrában vigye véghez. Megmondja, ki a magyar, ki a román, ki maradhat és ki pusztuljon. Még egyszer szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy Ön azoknak az adófizetőknek is felel, akiknek Nádas, Kertész és Nádasdy is a magyar irodalom nagy egyéniségei közé tartozik. Az ő pénzükkel is felelősen és nem a saját kénye-kedve szerint kell bánni.

Hogy Aranynál maradjunk, talán ismeri a Toldit. Ön nem Miklós, hanem György, "ki fent a királynál a tányért váltja".

Kívánom, hogy Györgyból sikerüljön Miklóssá válnia. A sajtóban megjelent fotók alapján tetszik Önnek az a körítés - nagy íróasztal, dolgozószoba, szép épület, ami a pozíciójával jár.

Ha azt szeretné, hogy az Orbán utáni időkben is fennmaradjon a neve, akkor ne Orbánt, hanem a magyar irodalmat szolgálja. A magyar irodalmat.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés