A biológiai nem valóság – de nem az egyetlen

„A transznemű embereket Lily Madigannel, Jessica Yanivval, Caitlyn Jennerrel, Rachel MacKinnonnal vagy egy erőszaktevő elítélttel azonosítani semmivel sem jobb a »cigánybűnözést«, vagy »migránserőszakot« kiáltó rasszizmusnál, amit pedig progresszív közegben elvileg elutasítunk.

Ennek ellenére a »transzkritikus« feministák nem a szélsőségeket kritizálják és nem is azt a törvénymódosítási javaslatot, miszerint kizárólag az önbevallás legyen a nem elismerésének alapja – ahogy Rowling sem például azzal érvelt, hogy túlzás volt Forstatert kirúgni a véleménye miatt –, hanem magát a transzneműséget és annak jogi elismerését minősítik elvágólagos egyszerűséggel »genderidológiának« vagy »nemiidentitás-ideológiának«. Ezért nevezik magukat »genderkritikus« feministáknak. Szembemenve a pszichológia tudományos alapvetésével, a nemi identitás létezését, így a transz emberek nemi identitással összefüggő jogait egy az egyben tagadják. Az irányzat képviselői szerint azt, amit nemi identitásnak érzünk, kizárólag a nemiszerep-elvárásokhoz és sztereotípiákhoz való viszonyulás (általában azonosulás, normakövetés) alakítja ki a nemi szocializáció (nemi szerepre nevelés) folyamata során. Ezzel a transznemű emberek identitását, énképét alapjaiban támadják, gyakorlatilag létezésük érvényességét tagadják – ez nem ideális kiindulás az egymást tiszteletben tartó, kulturált vitához.

A »transzkritikus« feministák pellengérre állítják azokat a transz embereket, akik a transznemű mivoltukat sztereotip elemekkel igyekeznek igazolni – például, hogy már gyerekkorukban is az ellenkező nem játékaival játszottak, és/vagy szeretik az ellenkező nemmel társított ruhadarabokat hordani. Fel sem merül bennük, hogy a transz emberek azért is magyarázhatják sztereotip elemekkel az identitásukat, mert azt tapasztalhatták, hogy azok a hétköznapokban, nem feminista környezetben nemcsak hogy jól működnek, de egyenesen elvártak. Ettől még nem állítják, hogy – visszautalva Rowlingra – a biológiai nem ne lenne valóságos. Ha így gondolnák, akkor nem igyekeznének egy sor költséges és fájdalmas beavatkozással a testüket a pszichésen megélt nemükhöz igazítani.

Szép gondolat, hogy »Öltözz, ahogy neked tetszik. Használj olyan nevet, amilyet szeretnél!« – de férfi külsővel, borostával szoknyát húzni, sminkelni és Kataként bemutatkozni az LMBTQ közösségnek fenntartott tereken kívül nehezen egyeztethető össze a fizikai biztonsággal. A női külsejű, arcú, de férfias öltözetű, Péterként bemutatkozó emberre szintén leselkedik a megverés, zaklatás, vagy akár (a leszbikus nők ellen is alkalmazott) »korrekciós nemi erőszak« veszélye. Így meglehetős felelőtlenség a nemi diszfóriával küzdőket ilyen lazán normaszegésre biztatni, és ezzel a transznemű embereket érő diszkriminációt megoldottnak tekinteni.”