A DENK: Egy hollandiai antiszemita bevándorlópárt portréja

2020. február 17. 18:38

Veszprémy László Bernát
Migrációkutató Intézet
A DENK 2016 szeptemberében került először a hírekbe Izraellel szembeni ellenérzései okán.

„Voltaképpen már a DENK létrejötte is egy antiszemita-botrányhoz köthető. A pártelnök Kuzu és Öztürk korábban a mérsékelt jobboldali Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) párttal koalícióban kormányzó Munkáspárt (PvdA) alsóházi képviselői voltak, ám a két politikust 2014 novemberében kizárta a baloldali formáció, mert nyilvánosan kritizálták Lodewijk Asscher munkáspárti politikust, akkori miniszterelnök-helyettest és társadalmi ügyekért felelős minisztert.

Asscher bizonyos török szervezetek szigorúbb biztonsági megfigyelését helyezte kilátásba, mondván, hogy azok »a török-iszlám identitást erősítik«, és »eltávolodnak a holland szokásoktól«. Kuzu és Öztürk ezért »kirekesztőnek« nevezték Asschert, s mivel kitartottak nyilatkozatuk mellett, távozniuk kellett a Munkáspártból. Ugyan ekkor még nem utaltak a miniszter származására – Asscher neves zsidó családból származik, dédapja Abraham Asscher volt, az amszterdami zsidó tanács elnöke az ország német
megszállása alatt –, azonban állítását 2016 júniusában Öztürk megismételte.

Ismét »diszkriminációs miniszternek« nevezve Asschert, ezúttal expliciten utalva is a baloldali politikus zsidó felmenőire: »Hogyan lehetséges, hogy ez a miniszter, az ő származásával, [kiemelés a szerzőtől] elfogadja, hogy másoknak félre kell tenniük a származásukat, a nevüket és a vallásukat ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak Hollandiában?« A párt létrejötte óta antiszemita botrányok sorozatával került a holland lapok címoldalára. Ezen botrányok többsége a párt szélsőséges Izrael-ellenességére vezethető vissza: a már idézett Gerstenfeld cikke szerint »a DENK szélsőségesebben Izrael-ellenes, mint bármelyik más
holland alsóházi párt«. 

A DENK 2016 szeptemberében került először a hírekbe Izraellel szembeni ellenérzései okán: ekkor Tuzu pártelnök a kamerák előtt utasította vissza a holland alsóházba látogató Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kézfogását. 2017 márciusában a parlamenti választások során a DENK számos jelöltjét érte az antiszemitizmus vádja a holland-zsidó sajtóban. Ali Tsouli 2017-es képviselőjelöltjük példának okáért a következőt írta nyilvános Facebook-oldalán egy korábbi, 2014-es bejegyzésben: »Miért nem támadja meg az Iszlám Állam Izraelt? Miért mészárolnak csak muszlimokat, keresztényeket és arabokat? Olvassátok és ébredjetek fel!« Posztjához egy cikk linkjét fűzte, mely azt fejtegette, hogy az Iszlám Állam vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi az izraeli hírszerzés, a Moszad ügynöke lenne. A párt másik jelöltje, Aysegül Kılıç 2016-ban posztolt egy videót Facebook-oldalán, melyen egy muszlim hitre tért brit munkáspárti politikus, George Galloway beszél arról, hogy az izraeliek »háborús bűnösök«, és hogy az országnak sosem lett volna szabad létrejönnie.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jól van Gejza, ma megint győztél.
»Miért nem támadja meg az Iszlám Állam Izraelt? Miért mészárolnak csak muszlimokat, keresztényeket és arabokat? "
Erre is tudod a választ?
Látod, a dolgok nem is annyira fehérek és feketék.
Anno, még maga az Ördögkirály Adolf is elő akarta segíteni a zsidó állam létrehozását.
Jóval a demokrata Roosevelt előtt.
"Az első zsidóellenes törvényt Németországban 1933. április 7-én adták ki. Ez korlátozta a zsidó származású polgároknak a jogait, de megvolt az az előnye, hogy így tudni lehetett: mégis mi az, amihez ezt követően is joguk van. A történészeknek nincs tudomásuk titkos vagy jogon kívüli egyéb eszközök igénybevételéről a zsidó lakossággal szemben.

A hivatalos hátrányos megkülönböztetés politikája bizonyos fokig még gyöngítette is az antiszemita propaganda hatékonyságát. Amikor az átlagnémetek látták, hogy zsidó származású szomszédaikkal igazságtalanul bánnak, gyakran úgy tekintették, hogy ez sokkal nagyobb vétség és sokkal rosszabb, mint az az állítólagos veszély, amit a zsidók jelentenek a németek számára.

Németország hivatalos politikája az volt, hogy bátorítsa a zsidók kivándorlását. A meghirdetett zsidó bojkottot követően a Palesztinában élő zsidó közösség vezetői felvették a kapcsolatot a berlini kormánnyal és felajánlották a német áruk elleni bojkott beszüntetését, legalábbis Palesztinát illetően, ha cserébe szervezetten megindulhat a német zsidók áttelepülése Palesztinába. Ennek nyomán jött létre az úgynevezett "Haavara" megállapodás 1933. májusában. Ennek az áttelepítési megállapodásnak az eredményeként megerősödhetett a palesztinai zsidó közösség. Edwin Black 1984-ben megjelentetett "The Transfer Agreement" (Az áttelepítési megállapodás) című könyvében megállapítja, hogy a folyamatos gazdasági kapcsolat a palesztinai zsidó közösség és a nemzetiszocialista Németország között "Izrael állam létrejöttében nélkülözhetetlen szerepet játszott."

A "Haavara" megállapodás lehetővé tette, hogy a zsidók kivándoroljanak Németországból és vagyonukat is magukkal vihessék. A megállapodás értelmében pénzé tett vagyonukat elhelyezhették Németországban működő, zsidó tulajdonban álló bankoknál, amelyeknek viszont kirendeltségei voltak Tel-Aviv-ban és Jeruzsálemben. Palesztinába érve hozzáférhettek vagyonukhoz. Ennek a két zsidó pénzintézetnek a vagyonát a német kormány is garantálta. Még a világháborút követően is azok rendelkezésére állt ez a vagyon, akik 1945 után vándoroltak ki Palesztinába."

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés