Mi változott a világpolitikában az elmúlt 30 évben?

„A gazdaságról az identitásra történő váltás a fejlett demokráciákban a bal és a jobb újrarendeződéséhez is vezetett. Míg a huszadik századi baloldal, legyen az kommunista, szocialista, vagy szociáldemokrata, a széleskörű munkásosztály érdekeit képviselte, a mai baloldal hajlamosabb specifikus identitáscsoportok képviseletére, mint például a faji kisebbségek, bevándorlók, nők, fogyatékosok, szexuális kisebbségek, őslakos népek, és így tovább. Az ezt kísérő egyik elképzelés az, hogy mivel ezeket a csoportokat specifikus módokon marginalizálták, a kárpótlást is testre kell szabni a csoportok számára. Az idő múlásával ezeket a csoportidentitásokat gyakran a tagjaik esszenciális személyiségjegyeiként kezdték értelmezni, az egyéni identitásuk kárára definiálva őket. Az ideológiai váltás politikai következményekkel is járt: ahelyett, hogy a régi munkásosztályra és annak szakszervezeteire fókuszálnának (melyek tagságának jelentős része gyakran a domináns etnikai vagy faji csoporthoz tartozott), a balos pártok az Egyesült Államokban és más fejlett demokráciákban ma már változatos kisebbségi csoportok képviselőiként tekintenek magukra. A régi munkásosztály ilyen elhagyása azzal járt, hogy az ehhez az osztályhoz tartozó szavazók elfordultak a hagyományos baloldali pártoktól, és az újabb, populista erőkhöz kezdtek húzni. 

Hasonló transzformáció történt a jobboldalon is. A huszadik századi konzervatív pártok megvédték a szabad piacokat és az egyéni jogokat, gyakran úgy, hogy üzleti érdekek mögé álltak be, támogatták a szabadkereskedelmet, és befogadták a bevándorlókat. Ezt a régi jobboldalt ma egy olyan váltja le, ami a hagyományos, etnikai alapú nemzeti identitást hangsúlyozza, és a félelmet, hogy »a hazánkat« elveszik a bevándorlók, a külföldi versenytársak, és a lopásban érdekelt elitek. Így Orbán Viktor miniszterelnök kifejezetten a magyar etnicitáshoz köti a magyar nemzeti identitást, és egy »illiberális demokráciát« támogat, amiben a demokratikus többség nem feltétlenül érzi kötelezőnek az univerzális emberi jogok tiszteletben tartását. 

Ez az egyre népszerűbbé váló új konzervativizmus tartalmaz egy nemzetközi dimenziót is, aminek a formálásában Oroszország is szerepet játszott. Ez a hagyományos nemzeti értékek és kultúra védelmén alapszik, és az olyan liberális értékek ellenzésén, mint a szexuális kisebbségek jogainak védelme, és a bevándorlás felé való nyitottság. Van egy mély, és egyre fontosabbá váló kapcsolat Oroszország és az amerikai keresztény jobboldal között, aminek az alapját a melegházasság ellenzése és Oroszország Vlagyimir Putyin általi keresztény színekben való feltüntetése képezi. Oroszország az elmúlt időszakban erkölcsi és pénzügyi támogatást is nyújtott az európai populistáknak, többek között Marine Le Pen Nemzeti Vonulásának (a korábbi Nemzeti Frontnak) Franciaországban, és Matteo Salvini Legájának Olaszországban.”