Itthon az elfeledett disszidens bárzongorista, külföldön a nagy francia művész, Georges Cziffra. Cziffra György szívszorítóan huszadik századi sorsdrámája és rendkívüli tehetsége talán feledésbe merült volna, ha nem lép színre egy fiatal reménység, Balázs János. Mire képes minden idők egyik legnagyobb zongoristájának máig ható varázslata? Lehet-e jóvátétel egy fesztivál? Balázs János Kossuth-díjas zongoraművészt otthonában kérdeztük.
Ha Cziffra György, akkor Balázs János. A fesztivál öt éve alatt elérte, hogy a két név összekapcsolódik. Mi az első emléke róla?
A Magyar rapszódiák lemez. Talán négyéves lehettem, amikor először hallottam. Csellista nagyapám bárokban, presszókban sokat játszott Cziffrával, tőle kapta ajándékba, és jazz-zongorista apámnak adta, hogy hallgassa otthon. Hallgatta is, és bár volt zongoránk, hallottam is sokat apám jazzjátékát, tisztán emlékszem, hogy Cziffra játéka mély, zsigeri hatással volt rám, vonzott a zongorához. Keresgéltem a hangokat, tudni akartam, hogyan csalható elő úgy az a varázslatos melódia, ahogyan a lemezen hallottam. Szép lassan zongoramániás lettem, egyre több időt töltöttem gyakorlással. Hatéves voltam, amikor Cziffra 1994-ben elhunyt, nagyapámat sem ismerhettem, de a legszebb örökséget hagyta rám ezzel a lemezzel.
Mit tudott ő, amit más legendás magyar zongoristák nem?
Mindannyian valamilyen iskolának a követői, és bár Cziffrát is Dohnányi Ernő fedezte fel, és a Zeneakadémia nagy tanáregyéniségei, Weiner Leó, Keéri-Szántó Imre és Ferenczi György is tanították, de csak nagyon rövid ideig. Befolyás, erős hatás nélkül tudott kialakulni egy csak rá jellemző játékstílus, amelyre nem ragadtak klisék, évtizedes, akár évszázados tradíciók. A sorsa rákényszerítette, hogy megkeresse a saját útját. Pontosan ismerte az alapokat, mégis ő az egyetlen olyan zongoraművész talán az egész világon, aki nem hosszú évtizedekig tanult egy vagy több mesternél. Vásáry Tamás szavaival élve: van valami elektromosság az ő játékában, amire azonnal felkapja a fejét az ember. Azzal, hogy – többszöri sikertelen disszidálási kísérlet után – 1956-ban elhagyta az országot, és Franciaországban telepedett le, megpecsételődött az itthoni karrierje. Évtizedekig nem jöhetett haza, és a roma származása akkor sem segítette az ügyét itthon, amikor a vasfüggöny már lehullott. Kamaszként olvastam az életrajzi írását, az Ágyúk és virágokat. Abból is kirajzolódik, hogy minden sorstragédia csak emberi, művészi fejlődését támogatta.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Ábrahám Róbert bemutatta új dokumentumfilmjét, Monaco Hadtest címmel. Az eseményen a Mandiner is jelen volt.
Folytatódik a miniszterelnöki interjú dömping.
Tarr Zoltánnal beszélgetett a Hír TV munkatársa, amikor a biztonsági szolgálat közbelépett és félbeszakította az interjút.
A premierre a Nemzeti Színházban éppen negyven éve, 1986. január 2-án került sor Árvai Réka szerepében Kubik Annával. A nemrégiben Nemzet Művésze címet kapott színésznőt a legendás előadás máig ható erejéről és arról is kérdeztük, mit jelent számára advent időszaka.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Egyre hangosabban üvöltenek, egyre elvakultabban hiszik el az egyre hajmeresztőbb idiotizmusokat és hergeléseket, amit a szektavezér produkál nekik.
