A munkás már jobbra szavaz

2020. január 23.

Szalai Laura | Kereki Gergő
Miközben a baloldal kulturálisan és értékválasztásában egyre liberálisabbá válik, a globalizáció, a bevándorlás és a gazdasági válság hatásai miatt kiábrándult munkásosztály a jobboldalnál talál menedéket. Mi okozza a világszerte uralkodó tendenciát? Elemzésünkben körbejártuk a jelenséget.

Matthew Goodwin, a Kenti Egyetem politológiaprofesszora 2017 júniusában a Sky News csatorna élő adásában arra kényszerült, hogy saját könyvének egy lapját megegye. A brit politológus hosszú idő óta kutatja, hogy a hagyományosan baloldali választók miért szavaznak át a jobboldalra, sőt akár a radikális jobboldalra is. A kényelmetlen helyzetbe egy elvesztett fogadás miatt került: arra tett, hogy a baloldal nem éri el a 2017-es előre hozott választáson a 38 százalékos eredményt – és veszített. Az idő azonban őt igazolta, elég csak a tavaly decemberi választásra gondolni, amelyen olyan munkáspárti körzeteket is megnyertek a konzervatívok, amelyekben korábban soha nem tudtak győzni. Miért változott meg a munkásosztály jelentős részének pártpreferenciája az elmúlt évtizedekben? Lapunk a magyar sajtóban először vállalkozott arra, hogy e folyamat néhány fontosabb állomását az Egyesült Államoktól Magyarországon és Ausztrálián keresztül a legutóbbi brit választásig módszeresen, elemzői segítséggel áttekinti.

A MODERNIZÁCIÓ GYŐZTESEI ÉS VESZTESEI

Matthew Goodwin és Robert Ford, a Manchesteri Egyetem professzora már 2014-ben, néhány nappal az európai parlamenti választás előtt publikált egy, a balos körzetek és szavazók radikális jobboldal felé mozdulásáról szóló kutatást. A két kutató néhány óra alatt két ellentétes közegben mutatta be tanulmányát. Előbb a munkáspárti vezető Ed Miliband tanácsadóit próbálták felvilágosítani arról, hogy a párt és hagyományos bázisa, a neki nevet adó társadalmi osztály kapcsolata miként gyengül napról napra. Előadásukat döbbent csend fogadta, majd némi udvariaskodás után hallgatói kérdések nélkül távoztak. A páros nem sokkal később a konzervatívok egyik előadójában találta magát, velük szemben pedig egy ausztrál férfi, Lynton Crosby ült. Crosby politikai stratégaként kulcsszerepet játszott abban, hogy a bohém konzervatív politikust, Boris Johnsont a multikulti-liberális világvárosban, Londonban kétszer is polgármesterré választották.

A bevándorlásellenes AfD tüntet Berlin utcáin.<br>FOTÓ: REUTERS / HANNIBAL HANSCHKE

Az ausztrál figyelmesen végighallgatta ugyanazt az előadást, amelyet a balos tanácsadói hadak, majd szétbombázta kérdéseivel a kutatókat. Amikor Goodwin kijött az általa nemes egyszerűséggel csak grillezésnek nevezett eseményről, biztos volt benne, hogy az akkor már David Cameron 2015-ös újraválasztásán dolgozó kampányguru érti a dolgát. A szigetországi elemző csak átrendeződésnek becézi azt a világszerte látható, de az Egyesült Királyságban különösen érzékelhető folyamatot, amelynek lényege, hogy miközben a baloldal kulturálisan és értékválasztásában egyre liberálisabbá válik, a jobboldal szintén áthangolta magát, és gazdasági kérdésekben középre mozdult. A trend következménye az lett, hogy a baloldalt társadalmi kérdésekben egyre jobban megutáló munkásosztály elkezdett orientálódni a jobboldali pártok felé.

A professzor szerint bár a baloldal továbbra is meg van győződve arról, hogy a hagyományos osztályharcos gazdasági megközelítésével meg tudja tartani régi munkás szavazóit, a globalizáció, a világgazdasági válság hatásai, a munkaerőpiaci nehézségeket okozó bevándorlás, a politikai korrektség doktrínája, valamint az Egyesült Királyságban a brexit kérdése egytől egyig olyan hidakat hoztak létre, amelyeken keresztül jelentős választói tömegek tudtak átkelni a jobboldalra. További nem elhanyagolható szerepet játszott az elitellenesség, amely elsősorban az átlagemberek problémái iránt érzéketlen, viszont ugyanezen választókat folyamatosan minősítgető liberális elittel szemben fogalmazódott meg. A munkás szavazók a modernizáció veszteseinek érzik magukat, ez pedig a radikális pártokhoz gravitálja őket, miközben a kulturális és gazdasági modernizáció győztesei a liberális oldalon találnak politikai otthonra.

Az elit- és rendszerellenes pártok valódi alternatívát kínálnak a bundázó csapatokkal szemben
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés