„Pokorni megrendítő beszéde után:
Apám nem egyszerűen nagy hóhányó volt, hanem dörzsember. Dörzsölte az életet, a tisztességét, az őszinte szeretetet. Időnként törte is. Ezer munkahelye volt. De jobban szerette a léhaságot, mint a kötelezettséget, a családot.
Rosszul, de beszélt németül. Pápán az osztrák tévét grazi tévének mondták. Azt nézte. Imádta a nácikról szóló dokumentumfilmeket. És lendítette karját. Nem értettem. Semmit nem értettem.
Anyám fonónő volt. Apám helyett is ő dolgozott és vigyázott ránk. Ő hangosan kiabált ilyenkor, hangja betöltötte a szoba-konyhás cselédlakást. Mellette álltam, de nem értettem mi történik valójában.
Ma már értem.