Mit kerestünk a Donnál?

2020. január 14. 9:46

Friss Róbert
Népszava
A magyar katonáknak semmi keresnivalójuk nem volt a Don-kanyarban, ahol legkevésbé sem „a magyar hazát, a magyar nemzetet védték”.

„Azzal, hogy a magyar külpolitika a világháborúban már kényszerpályán volt, nem lehet sokat vitatkozni. Nem az a döntő, hogy Horthy a magyar csapatok frontra vezénylésének megtagadását azzal indokolta Hitlernél: a magyar nép nem tudja elfogadni, hogy hadereje külföldön harcoljon. (Emlékezzünk az 1848-as 10. pontra: »a magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk«.) 

S még csak az sem, hogy Horthy mindenáron el akarta kerülni a német megszállást. Egy folyamat végén már nem lehet jól dönteni, csak rossz és még rosszabb döntések léteznek. Márpedig »a magyar-német „meg nem értés”, hogy az ide illő legenyhébb szót használjam, már 1938 elején világossá vált« – írja Horthy az emlékirataiban, levonva a következtetést: »Mindenesetre hiányzott számunkra az az archimedesi pont, amelyre a tényleg követettől eltérő politikát lehetséges lett volna felépítenünk«. Nem volt, nem is lehetett ilyen archimedesi pont, mert előzőleg volt egy másik: a revíziós politika, amely Hitler mellé kötötte Magyarországot, így válhatott egy »nagyhatalmi játszma« részévé, már ha annak lehet nevezni a második világháborút.

Ha ebből nem volna érthető, hogy a magyar katonáknak semmi keresnivalójuk nem volt a Don-kanyarban, ahol legkevésbé sem »a magyar hazát, a magyar nemzetet védték«, akkor talán érthető lesz Horthy 1944. október 15-i proklamációjából: »Egy nemzet, amely az őseitől örökölt földet utóvédharcok színhelyévé változtatja egy már amúgy is elveszített háborúban, rabszolgaszellemtől vezetve és idegen érdekek védelmében, elveszíti a világ közvéleményének becsülését.«”

 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 88 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kétségbeesett döntés volt a bécsi döntésekkel visszanyert országrészek megtartására.

Nem az a kérdés, hogy ők mit kerestek ott, hanem hogy ti mit kerestek itt.

FRISS RÓBERT
Népszava a szovjet megszállókkal kollaboráló történészek piszkos forrásából merítette a történelmi tudását.
Elkerülhetetlen volt, hogy Magyarország hadsereggel vegyen részt a német-szovjet háborúban, a semlegességnek az adott körülmények között valószínűleg súlyos következményei lettek volna – mondta el a hirado.hu-nak adott interjújában Szakály Sándor történész:

"– Mi történhetett volna, ha Magyarország kivonja magát a Szovjetunió elleni harcból?
– Személy szerint úgy gondolom, hogy ha Magyarország semleges marad, nem úszta volna meg a német megszállást ’42-ben."
A német megszállás nem 1944 márciusában, hanem már két évvel korábban 1942-ben bekövetkezett volna, a zsidók helyzete hamarabb rosszabbra fordult volna.

Magyarország már 1943-ban titkos tárgyalásokat folytatott Nagy Britanniával a háborúból kilépést célozva..
Ezt a dokumentumot teljes terjedelmében közölte: Magyar - brit titkos tárgyalások 1943-ban, Kossuth Könyvkiadó, 1978.
(A Jewish Agency a Cionista Világszövetség vezető szerve, a palesztinai zsidóság érdekképviseleti szervezete.)
"London, 1943. október 14.
Mr A. W. G. RANDALL KÜLÜGYI TANÁCSOS FELJEGYZÉSE L. B. NAMIER PROFESSZORRAL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSÉRÕL:
Namier professzor (Jewish Agency) tegnap közölte velem, munkatársai súlyos aggodalommal gondoltak azokra a lehetséges következményekre,
AMELYEK A MAGYARORSZÁGON VISZONYLAGOS BIZTONSÁGBAN ÉLŐ 800 000 ZSIDÓT SÚJTANÁK,
ha a magyar kormány idő előtt szakítana Németországgal...
Namier professzor közölte: a zsidókat illetően
az egyetlen remény, hogy a magyarok nem tesznek semmit addig
, amíg gyakorlatilag nem látszik valószínűnek, hogy a németek már nem lesznek képesek reagálni."

A székelyföldi autonómiával kapcsolatban lényegében igazad van. A SzU védte kisebbségeinek kisebbségeit.
De a 'Nagy Sztalin' azt is mondta, hogy a 'magyar kérdés vagonkérdés'.

A katonanak ott van keresnivaloja ahova a parancs vezenyli pont.
Abban mar egyetertunk hogy nem szabadott volna odakuldeni oket.

Az 1940-es években a diktátor kifejezetten durván beszélt a magyarokról, amikor a csehszlovák féllel tárgyalt: „Én nem sajnálom a magyarokat. A magyarokat meg kell büntetni! Magyar kérdés vagonkérdés.” Hasonló kijelentésekkel inkább csak a csehszlovák Benest akarta lekenyerezni. Később, amikor a környező országok újfent

Talán több a megjegyzés háttere, mint 'állítólag'.

Hitler megversenyeztette a szövetségeseit Erdélyért. Antonescu mindenre hajlandó volt, azonnal küldte a csapatokat, ezért Horthy egyszerűen nem engedhette meg a passzivitást, amennyire az ország erejéből tellett megfelelően felszerelték a sereget, de az orosz tél gyakorlatilag betett a támadóknak. Nem tanult senki Napoleon példájából. ( A preciziós német gépfegyverek pl. sorra befagytak, amíg az erre tervezett orosz dobtárasak simán működtek.)

Nem kellett volna részt venni, persze!
Ezt utólag könnyű mondani.
Most? Mit keresünk külföldön NATO kötelékében? Ezt már meg sem jegyzi a szerző?

A történet csak hülye szerzők számára kezdődik a Donnál.
Hadbalépésünk indokai lehetnek többek között:
1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül
Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A
történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos
agresszor.
2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be."
(Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)
3. “Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.

Ezt aztán az autonóm területek kívül élő magyarokon (többség) verték le.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés