A kormány igazából nem tesz mást, mint hagyja érvényesülni az egészségügy kettészakadásának folyamatát.
„Az Orbán-kormány mindeddig inkább kivonni próbálta az egészségügyet a politikai frontvonalból, s csak találgathatjuk, miért vinné most bele ő maga. Hacsak nem azért, hogy a várhatóan lassuló gazdasági növekedésre készülve megpróbálja a maga módján ráncba szedni az ágazatot.
Mindez a közfinanszírozásra vonatkozik, közben a bővülő magánszektor menekülési utat jelenthet azoknak a társadalmi csoportoknak, amelyek meg tudják fizetni. A közegészségügyben bent ragadók hangja, ereje úgyis gyengébb, hiszen éppen ezért nem tudnak ők is kimenekülni, ezért nemigen tudnak tiltakozni sem. A kormány igazából nem tesz mást, mint hagyja érvényesülni az egészségügy kettészakadásának folyamatát, csupán annyit készül ehhez ő maga hozzátenni, hogy az amúgy is elégtelen közpénzeket szigorúbban megfogja, esetleg még le is faragja.
Egy korábbi egészségügyi miniszter örökbecsű mondása szerint kormányra jutva minden párt rájön arra, hogy az egészségügy nagyon bonyolult és nagyon drága. Szinte minden addig tett hangzatos ígéretet felnyársalnak a valóság zátonyai.
Talán ez is oka lehet annak, hogy a jelenlegi ellenzék nem tud, vagy nem mer igazán fajsúlyos kezdeményezéssel előállni. Félreértés ne essék, az egészségügy a kormánybírálatok napi témája. Éppen ezért szembetűnő, hogy az állampolgárok problémalistájának tetején található egészségügy terén nincsenek markáns ellenzéki javaslatok, beazonosítható politikusszemélyiségek. Az ellenzéki megszólalások tartalma csak a legritkábban lépi át a lakossággal való együtt panaszkodás szintjét.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
A miniszterelnök rövid videós összefoglalót osztott meg az EU-csúcs legfontosabb pillanatairól.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Andrij Szibiha ezt nem teszi zsebre.
Az uniós csúcs végén nem az eredeti forgatókönyv valósult meg.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
