A Don-kanyarban 77 éve kezdődött a magyar összeomlás

2020. január 12. 12:28
Alig hatvanezer magyar honvéd térhetett csak haza.

A Pesti Srácok emlékező cikkében felidézi az épp 77 éve, 1943. január 12-én kezdődő doni katasztrófát, amikor a szovjet seregek áttörték a magyar arcvonalat, és néhány hét alatt felmorzsolták seregeinket.

A hiányos felszerelésű Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg kétszázezer katonájából végül alig hatvanezren térhettek haza, a legtöbben elestek vagy hosszú évekre hadifogságba kerültek.

A magyar katonáknak irreálisan hosszú, több mint 200 kilométeres frontvonalat kellett védeniük, ráadásul nyári felszerelésben, ugyanis a téli hadfelszerelés nem érkezett meg, a német hadvezetés pedig – a megállapodások ellenére – nem látta el őket korszerű fegyverekkel. A Pesti Srácok felidézi, hogy a német Dél Hadseregcsoport – amelynek alárendeltségében a 2. magyar hadsereg szolgált – vezetése megtiltotta a német tartalékok bevetését, a magyarokat azonban az utolsó emberig való kitartásra utasították. 

A sokszoros túlerőben levő szovjetek 15-re feldarabolták az arcvonalat, számos alakulatot teljesen be is kerítettek.

Összesen 88 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ok volt bőven:
1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül
Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A
történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos
agresszor.
2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be."
(Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)
3. “Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.

Hát nem. Úgy történt, ahogy Foch marsall megjósolta. Véget ért a 'fegyverszünet' és az erőviszonyok nem változtak.

Lajtos Árpád vezérkari tiszt:
Mindannyian tudtuk, hogy a 2. magyar hadseregnek az áldozat szerepét szánták. Ez volt az ára, a hátország intaktságának, a háború végére. Ez volt a terv.

Az egész kérdést, kiváltó okokkal - Kohn Béláékkal kezdve, a végéig, minden magyar iskolának nem oktatni, csak ismertetni, elmondani: megkerülhetetlen kötelesség!
Tudják meg, milyen az, ha nincs kontroll és kibeszélés legszélesebb tárháza a hatalom, az ügyeket intézők irányába, és minden állampolgár bevonásának természetes lehetőségével:
"Dr. Magass Miklós
Ígérték mindig a ruházatot, de nem kaptunk. Márpedig tudtuk, hogy volt, magam is jártam Nyikolajevkában, ahol hatalmas raktárak voltak tele irhamellénnyel, nemezcsizmával. Visszavonuláskor ezeket fölgyújtották.

Varga József
Egész addig nem kaptunk semmi melegítőruhát, amíg meg nem jöttek a csomagok, amikben kucsmasapkák, fülvédők voltak. Amit itthon a lakosság összeadott, azt hozták ki a frontra. De katonai ruhából nagyon gyér volt a fölszerelés. Úgyhogy az embereknek legalább 50 százaléka veszett oda a fagyástól, meg a gyengeségtől.

Bertalan Sándor
A nemezbotosokat nem adták ki (nemezbotos = halinacsizma). Jóllehet egymásután jelentették, hogy itt, ott, amott lefagy a katonák lába. Később a központi raktárt a németek felgyújtották. Elégették a nemezbotosokat, amik megmenthettek volna jó pár magyart a lábfagyástól."
Azt, hogy - HÁBORÚBAN, a fronton!!! - nem lehetett lőni, meg volt szabva, naponta mennyi lőszer a megengedett, és másokat nem idézek.
Uram-bátyám, meg a szólamok, a korszerű hadsereg 90%-ának HIÁNYÁVAL, így kényszerültünk odamenni...
Ezt az oroszok, Sztálin is nagyon jól tudta, nyilván!
Talán ezért nem büntetett bennünket jobban, mint a győztes románt, szlovákot, cseheket, lengyeleket.
Sőt, van olyan ibfó, hogy az alkoholista Churchill később Svájcban kifecsegte: Magyarországot egyszerűen a demokrata Nyugat: MEG AKARTA SZÜNTETNI 1945-BEN...
És Jaltában Sztálin ebbe NEM EGYEZETT BELE...

Köszönöm. Akkor folytatom az okokat:
6. Négy évvel korábbi felébredés akkor most jobb vagy rosszabb, Mr. Churchill?:
„Napokkal Németország kapitulációja után, 1945 májusában,
Churchill elrendelte egy a szovjetek elleni haditerv elkészítését. 1944 folyamán a Whitehall hidegháborúja még csak titkosszolgálati előjelzésekre koncentrált, mostanra azonban már a cselekvés lett a téma.
Churchill kifejezett célja a „Szovjetunió kiküszöbölése”
volt. A haditerv fedőneve az „Elképzelhetetlen Hadművelet” lett és csak 1999-ben vették le a titkosítását. A terv brit és amerikai
csapatok százezreivel számolt, akiket százezer újra felfegyverzett német katona
támogatott volna abban, hogy meglepetésszerű támadást intézzenek a háborúban kimerült keleti szövetséges ellen.
Miközben a Királyi Légierő szovjet városokat támadna Észak-Európa-i
támaszpontokról.”
(Forrás: Richard J. Aldrich, The Hidden Hand, Britain, America and Cold War Secret Intelligence (Az eldugott kéz, Anglia, Amerika és a hidegháborús titkosszolgálat), The Overlook Press, 2001, 57-58.old.)
7. Winston Churchill egy vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus „harcban áll a zsidó nép lelkéért”, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a „bolsevik konspirációt” és tegyék világossá, hogy „a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom”.
Ugyanakkor kifejtette:
(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.
8. „A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (Winston Churchill, 1920. február 14.)
Bár nem voltunk nagyhatalmak, az egyikkel fegyvertársként megpróbáltuk körülbelül húsz évvel később.
9. A teheráni háborús csúcstalálkozón 1943. novemberének végén Roosevelt amerikai elnök önigazoló hangulatban közölte reményét Sztálinnal: “Isten a Szövetségesek oldalán áll.” De Sztálin helyre tette: “Az enyémen az Ördög áll, aki egy jó kommunista.” (Nat Geo dokumentumfilmből)

Az Ördög uralma, vagy ahogy Reagan amerikai elnök nevezte a kommunizmust 1983-ban: a „gonosz birodalma” ellen nemes dolog küzdeni 1917 óta bármely adandó alkalommal.
Háborús bűnös-e az, aki Ronald Reagan amerikai elnöknél 42 évvel korábban ismeri föl azt, hogy a "gonosz birodalma" megérkezett a határra.

Azért az egy indikátor, hogy a koalák sorsa nagyságrendekkel jobban megérinti az embereket, mint ez a tragédia. Hetvenhét évvel ezelőtt a történelem áldozataiként százezrek - magyarok, magyar munkaszolgálatosok, olaszok, németek - leendő DDR baloldaliak - - indultak el mínusz harminc fokban gyalog hazafelé......

Jöttek a magyar bakák, s jöttek, menekültek a munkaszolgálatosok is - már akik nem mentek át az oroszokhoz az életben maradás reményében - , akikről méltatlanul elfeledkezünk.

Ma Orbán Viktornak kellett volna minderről megemlékeznie, s nem egy jelentéktelen hivatalnoknak.

Arról olvastam, hogy a magyarok hazaküldték javításra a teherautók motorjait, nem számoltak a támadással. Meg arról, hogy a lőszerért indult trének katonáit széttépték a farkasok, a puskák závárzata befagyott.

Sztálin a lányának: „Hej, a németekkel együtt mi legyőzhetetlenek lettünk volna.”
Forrás: Svetlana Alliluyeva: Only one year (Csak egy esztendő), Hutchinson, 1969, 369.old.

Mosier szerint a 27 millió katonai veszteség volt (természetesen a kommunista harcmodor következtében):
A németek feletti katonai győzelem árát a vöröskatonák fizették, akiket belehajtottak a tűzbe a komisszárjaik. A keleti-front katonai mérlege ugyanis 27 millió szovjet áldozat a 3 millió tengelyhatalmi áldozattal szemben. Tehát 9:1 az arány, köszönhetően a kommunista hadvezetésnek.

“A 27 milliós szovjet háborús halottat minimumnak kell venni mint katonai veszteséget, ellentétben a 2,416,784 halottal és eltünttel a német oldalon, ahol ez a kategoria a hadifoglyokat is tartalmazza, akik közül néhány végül is élve visszakerült a Gulagról.”

Forrás: John Mosier: Deathride, Hitler vs. Stalin: The Eastern Front (Halállovaglás, Hitler és Sztálin egymás ellen: a keleti front), 1941-1945, Simon and Schuster, 2010. XIII. fejezet, Végkövetkeztetés: hamis győzelmek, helytelen vélekedések, 338.old.)

(A tengelyhatalmak általam becsült 3 milliója a fenti németekre vonatkozó szám kiegészítése a finn, szlovák, magyar, román, olasz, stb veszteségekkel.)

Persze, itt a modern katonai doktrína, amiről beszélsz:
Krím hadszintér: Március 2-án Lev Zaharovics Meklisz, (a legmagasabb rangú zsidó tiszt a Vörös Hadseregben) egy amatőr politikai komisszár elindította hadműveletét 250,000 katonával,”ami a hadtudományok fölött alkalmazott terror őrületes csúcsának bizonyult”. Megtiltotta azt, hogy a csapatok beássák magukat, azzal az indokkal, hogy ’a katonák támadó szelleme ne legyen aláásva ezáltal’ és kijelentette, hogy akárki, ’aki elemi önvédelmi viselkedést mutatott, pánikkeltőnek nyilváníttassék’. Ennek eredményeként az egész frontszakasza véres péppé változott.
(Simon Sebag Montefiore: Stalin, the Court of the Red Tsar (Sztálin, a vörös cár udvartartása), Phoenix, 2003, 421.old.)

Mai napig megvan ezredírnok nagybátyám, szegény első háborús hadiárva volt, gépelt levele, amit bajtárs hozott haza a családnak és a németek minden szolidaritást nélkülöző viselkedését részletezi. Neki sikerült hazajönnie és másoknak is segített hazakerülni. Néhány évvel később egy tragikus balesetben halt meg, a hazasegítettek állítottak neki sírkövet, Isten veled, kedves barátunk felirattal.

Politikusként az a dolga. A Dózsa-felkelésen nincs mit ünnepelni, egyrészt mert magyarok öltek magyarokat, továbbá nem történt semmi olyan, ami miatt társadalmi fontossága lett volna az egész véres, anarchiába hajló felkelésnek. A legtöbb történész ma már inkább kártékony figurának tartja Dózsát, akinek esze ágában sem volt nagy horderejű társadalmi változásokat bevezetni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés