Intelmek az eljövendő pártokhoz

„1) A politikai kiállás nem tét nélküli, ez a rendszer keményen utánad nyúl, ha fenyegetve érzi magát. Ebből a közeg kb. egy „infravörös” doktrína elfogadásával reagált, azaz a saját biztonsága érdekében nem egy támadható identitás mentén szerveződik, hanem többnyire társadalmi munkát próbál végezni, közösségi alapokon. Ami tulajdonképpen még mindig a kommunista mozgalom lényege, de legalább nem lehet szétcseszni brahiból. A másik része meg úgy döntött, hogy akkor beleáll a rendszer arcába, harsányan, és közben divatos lett az ellenzéki identitás itthon is és külföldön is.

2) Mivel a pártok és a figyelemből élő intézmények annyira üresek, támogatottság nélküliek és felülről irányítottak, létrejött az a felismerés, hogy baloldali politika nem lehetséges baloldali infrastruktúra nélkül. Mi sem beszédesebb ennél, mint a Mérce ki nem mondott mottója, hogy ez a mozgalmi lap – mozgalom nélkül. Ahogy van mozgalmi kocsmánk, mozgalmi szellemi műhely, több mozgalmi lap, volt itt már mozgalmi hangszolgáltató is – csak éppen nincs mozgalom.

(Ajánlott olvasmány még az egykori HaHa-blog, összemérendő a most futó vitákkal. Sok tekintetben a Mérce a folytatása a HaHa blognak, a mögötte lévő szervezet nélkül – ezért is folytatjuk ezt a vitát. Másrészt viszont a két levont következtetésből nem szükségszerű egyáltalán az aktivista nyilvánosság sem.)

(Ez a rendszer pedig nem statikus: pl. több ellenzéki, kerületi siker mögött fölállt a csapat, láthatóan, és ez mondjuk okozhat egy váltást a felfogásban, hogy a konfrontatívabb vagy a kibekkelősebb stratégia előnyösebb. De ettől még messze nem lesz a párt az egyértelmű válasz, hiszen döntően pártokon kívüli, adott esetben pártok elleni sikerekről beszélünk.)”