A francia Szfinx klasszikus öröksége

2019. december 19.

Leimeiszter Barnabás

Jövőre lesz huszonöt éve, hogy a Francia Köztársaság szocialista elnöke, a súlyos beteg François Mitterrand távozott a hatalomból. Adódik a kérdés: mi maradt meg az örökségéből?

Tisztelői szerint Mitterrand, aki 1981-ben még keményen balos programmal, csattogó nyaktilókról révedező párttársakkal a háta mögött érkezett az elnöki székbe, 1983-as piacpárti fordulata nyomán, valamint 1986 és 1988 között a jobboldallal közös kormányzásával példát mutatva véget vetett a francia társadalmat évszázadok óta megosztó ideológiai polgárháborúnak. Ezzel a történész François Furet megállapítását teljesítette be: „a forradalom befejeződött”. Az elnök hosszú időre a francia politika központi szerepébe kívánta bebetonozni a Szocialista Pártot (PS), amely hol az eljelentéktelenedett kommunistákkal, hol pedig a megosztott jobboldallal működne együtt. A PS mára végstádiumos törpepárttá zsugorodott össze, az ideológiai ellentéteken túllépni kívánó centrumpolitika viszont Emmanuel Macron személyében új prófétát talált magának.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés