Kedves Názáreti Jézuska

2019. december 19.

Leimeiszter Barnabás

Kedves Názáreti Jézuska,

aki a társadalomtudományok mai állása szerint már nem tarthatsz igényt arra, hogy szenvedjél érettünk, de a szellem- és kultúrtörténetben elfoglalt jelentős, még ha nem is elsőrangú szerepedet (a prominent religious scholar) széles körben elismerik; valamint kedves Angyalka, aki a református kartellnek dolgozol; illetőleg drága Télapó, aki (la-la-la-la) vidáman kipenderedsz a Coca-Cola-kamion vezetőfülkéjéből, és látványos, ámbár kevéssé környezetbarát módon fényárba borítod hazánk copf stílusú műemlékeit; továbbá tisztelt Szanta Krausz, aki bőrkabátban járod az ELTE BTK kelet-európai történeti tanszékét, és fáradhatatlanul nüanszírozod a sztálinizmus és a gulág történetét – néktek írok most levelet, ez most az én ádventi elfoglaltságom, mindennap egy sort, lassan és szelíden, bár a költővel ellentétben az én életemnek asszú fája nem korhad, hogy a viharba is korhadna, nem is nagyon értem, mit jelent ez, csak azt, hogy valami menthetetlenül negatívat, márpedig aki ma, ebben a varázslatosan kitágult világban negatív, az egyszerűen lusta, az nem akarja felismerni a lehetőségeit, az valósággal ellensége önmagának, ez pedig mi volna más, ha nem századunk főbenjáró és egyetlen bűne?

Szóval levelet írok, lassan és szelíden, miközben vidáman pattog a tűz a kandallóban, a konyhából forralt bor illata szállong, és jólesően duruzsol a zene, Mága Zoltán játssza Kurtág György és Pierre Boulez legkedvesebb karácsonyi melódiáit, hangulatom tehát fokozottan megelégedett és elédesült, ez azonban nem gátol meg abban, hogy viszonylatotokban és felétek minden szelídséggel együtt kellő asszertivitással lépjek fel, hiszen ahogy a szentiratok is leszögezik, a siker kulcsa a hatékony kommunikáció, levelet írok, pecséttel és szignómmal ellátva, csak a rend kedvéért, mert ennek, ugye, működnie kéne magától is, szólás nélkül is, elvégre néktek ez a szakmátok, ezért kaptok (gondolom, nem csekély) fizetést, de hát nem árt az elővigyázatosság, főleg egy ilyen válságos korban, amikor megszokott életünket és civilizációnkat korábban elképzelhetetlen veszélyek fenyegetik, úgy is mint internetes kommentek, túl szélesre tárt férfilábak a metrón, a Trónok harca elfuserált befejező része, csálén lerakott térkövek s a nyári hónapokban krónikus dehidratáltság.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés