Akármilyen szélsőbalosak is az egyetemek, a hagyományos munkásosztálybeli szavazók hazafiak. Nem fognak olyasvalakit támogatni, aki gyűlöli saját hazája lobogóját.
Ez a választás megerősíti, hogy a jobb és baloldal régi meghatározásai elavultak. Az előző húsz évben nem számított, melyik politikai párt jelvénye volt a neved mellett. Az alapvető különbség a nyugati politikában ma kulturális: egyik oldalon van a vesztfáliai szuverenitás és az egyesítő nemzeti gondolkodás; a másikon a teljes individualizmus és internacionalizmus, ami technokrata intézmények uralmával jár.
A brexit nem valami egyszeri esemény volt, ahogy az ausztrál, az indiai, az amerikai választások sem, nem is beszélve az olyan, angloszférán kívüli országokról, mint Brazília vagy Közép- és Kelet-Európa legtöbb országa. Ez a nacionalizmus nem fajon és etnikumon alapszik. Minden BBC-interjúban feltűntek olyan nigériai, indiai,honkongi, kínai vagy épp európia származású britek, akik a konzervatívokra szavaztak.
Természetesen a baloldalról ösztönösen a rasszizmus és idegengyűlölet nyakába varrták a választási eredményt, de a statisztikák mást mutatnak. Volt egy interjú a BBC-n, amelyen három munkáspárti szavazó, akik egész életükben sosem szavaztak a konzervatívokra, arról beszéltek, milyen szürreális volt nem a Munkáspártra szavazni.
Persze lesznek változások a jövőben, és egyes képviselői helyek vissza fognak kerülni a Munkáspárthoz, de az egészséges, polgári nacionalizmus győzelemhez vezet. Ha más nem, hát ez a választás megint megmutatta, hogy a Twitter nem egy ország, és hogy a konzervatívok és mérsékeltek többsége nem használja a közösségi médiát, vagy ha használja is, nem befolyásolja.
És ott van mindehhez még a Corbyn-hatás. Akármilyen szélsőbalosak is az egyetemek, a hagyományos munkásosztálybeli szavazók hazafiak. Nem fognak olyasvalakit támogatni, aki gyűlöli saját hazája lobogóját. Azok, akik az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban a Hamaszt támogatják, adtak egy fontos leckét a konzervatívoknak: nem csak emlékezniük kell, hanem végrehajtaniuk is. A lojalitás a földhöz, amit taposol, függetlenül kultúrától, fajtól, háttértől: nyerő és egyesítő tényező.
Másik fontos tanulság, hogy sem a trockista szocializmust, sem a woke kapitalizmust nem lehet eladni az embereknek. Elkerülhetetlenül máris megkezdődött a civakodás a két frakció között a baloldalon, hogy melyikük üzenetét szavazták le, de a valóság az, hogy mindkettejükét. Jeremy Corbyn kemény balos államosított iparosítása egy olyan kort idézett, amely ma nem tükrözi a valóságot. (…)
Ha Boris folytatni tudja a társadalmilag konzervatív munkásosztálybeli szavazók, az interszekcionális woke baloldallal szembeni felháborodás, a nagylelkű, gaullista szociális háló, a jog és rend reagani koalícióját, hozzáértve egykori oktatási intézményeink szélsőbalos propagandaközpontjainak áthangolását, valamint a szabadkereskedelmet az angloszféra többi részével, főleg Indiával, Ausztráliával és az Egyesült Államokkal, akkor lehetséges, hogy egy hosszú konzervatív jövő nyerő formuláját alkotta meg. Mindebből más konzervatívok is tanulhatnak.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Mire való eredetileg az Európai Unió működéséről szóló szerződés cikkelye, és miért tiltakozik Orbán Viktor az ezzel való visszaélés ellen?
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
A megmentett állatok gyapjújából a Rainbow Wool nevű termékcsalád készült.
Egy oknyomozó film feltépte a sebeket: bírók, ügyészek, politikusok és titkosszolgálati árnyak kerültek reflektorfénybe, miközben Romániában egyre többen érzik úgy, hogy az igazságszolgáltatás nem az igazságot szolgálja.
