Alkalmasabb idő nem lesz a megújulásra

I. évfolyam 13. szám | Első karakter
2019. december 5.

Constantinovits Milán

A múlt hét, de talán túlzás nélkül mondhatjuk, az elmúlt év kulturális szenzációja kétségkívül az Örök tél váratlan sikere volt. A megrázó gulágfilm Gere Marina alakításával elhozta a legjobb színésznőnek járó Nemzetközi Emmy-díjat.

Szász Attila és Köbli Norbert alkotása azonban nem csupán azért fontos, mert átélhetővé teszi a megmaradás peremén egyensúlyozó, a szeretteiktől és a hazatérés reményétől messzire száműzöttek drámáját. Ez a film visszaadja a hitet, hogy igenis lehet egy ilyen érzékeny, számunkra fontos témáról színvonalas, nemzetközileg is érdemesíthető mozit készíteni. Hogy a kommunizmus esztelenségét újra és újra meg lehet, illetve meg is kell énekelni. Hogy ne felejthessük el, százezrek váltak köddé a baráti Szovjetunióban, miközben a visszatérőkre sem várt jobb világ. Feloldozás, na, az meg végképp nem.

Meggyőződésem, hogy bár voltak hideg időszakai történelmünknek, mentalitásunkat, gerincünket leginkább a kommunizmus hajlította meg. Ha túlzó is lenne e felvetés, az kétségtelen, hogy hatásait ma is érezzük: a negyven év öröksége mindennapjainkba szervesült.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés