És ezen Herczeg élcelődése sem segít, aki Csáki Judit mondatait próbálja kissé esetlenül bagatellizálni. Megállapítja azt is, hogy a jobboldalról származó, karcos és olykor valóban vulgáris megszólalások tengerében igazságtalan az idős színikritikus gyalázkodását kárhoztatni. Főleg a kétharmadért.
Mindebből úgy tűnik, a baloldalon nem tudják vagy nem akarják érteni a választói dinamikát,
ami valóban kétharmadokat eredményezett az utóbbi, mennyi is? négy választáson. A bal-ladai homályt oszlatandó, ezért három megállapítással hadd éljek, mintegy szerény, frontbaráti emlékeztető gyanánt:
1) A kétharmadot nem Csáki Judit okozta. Ha így volna, szerintem csodafegyverként már szerződtette volna valamelyik kampányguru. A kétharmadot valójában a csáki mentalitás okozza: a posztszadesziánus gőg, ami a választók döntésképességének eltagadásából, az urbánus elit hamis fantazmagóriájából fakad.
2) E gőgösség és a hozzá társuló végtelen arrogancia akadályozza a valódi baloldali összefogást.