Rossz hír a liberális tudoroknak: a konzervatív oktatás jövőt épít
És nemzeti és európai értékvilágot teremt. Bármennyire fáj is ez a bírálóknak. Constantinovits Milán írása.
Négy vesztes választás tanulsága az ellenzéknek, hogy talán le kellene szállni arról a döglött lóról.
Vitriolos világmegfejtésben ugrott neki a 444 a 2022-es választások tanulságainak. Mondhatnánk, a kesernyés iróniába burkolt eszmefuttatás kissé megkésett, ám más szempontból pedig épp jókor érkezett. Újabb voksolások közelednek, így fontos előráncigálni
az utóbbi évtized ellenzéki vereségeinek ősforrását, a város-vidék ellentétet és az azt övező arroganciát.
Herczeg Márk a baloldal lenéző attitűdje felől közelít, ahogy írja: „Aki a Fidesz legyőzhetetlen hatalomgyárának mítoszával nyugtatgatja magát, az nem figyel az elemzőkre, nem érti, hogy mi okozza a végtelennek tűnő kétharmados sikersorozatot: nem más, mint a gőgös liberális gőg.” Az ironikus alaptézist megfejeli néhány jobboldali véleménnyel is, amik a választást követő balliberális fölényérzetet ostorozzák, így megidézi e sorok szerzőjét is.
Kapcsolódó vélemény
Csak újabb kétharmadokhoz vezet a kollektív ellenzéki bűntudatkeltés.
A választások utáni helyzetértékelésemben valóban kitértem arra, hogy Csáki Judit színikritikus rég nem látott morális mélységekbe süllyedt, amikor mértéktartó epeömlésében úgy vélekedett, hogy „sok a cigány, sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket, a szavazatukat is. az országból, a világból nem értenek semmit, nem is akarják. ez a többség, mint látjuk.”
És ezen Herczeg élcelődése sem segít, aki Csáki Judit mondatait próbálja kissé esetlenül bagatellizálni. Megállapítja azt is, hogy a jobboldalról származó, karcos és olykor valóban vulgáris megszólalások tengerében igazságtalan az idős színikritikus gyalázkodását kárhoztatni. Főleg a kétharmadért.
Mindebből úgy tűnik, a baloldalon nem tudják vagy nem akarják érteni a választói dinamikát,
ami valóban kétharmadokat eredményezett az utóbbi, mennyi is? négy választáson. A bal-ladai homályt oszlatandó, ezért három megállapítással hadd éljek, mintegy szerény, frontbaráti emlékeztető gyanánt:
1) A kétharmadot nem Csáki Judit okozta. Ha így volna, szerintem csodafegyverként már szerződtette volna valamelyik kampányguru. A kétharmadot valójában a csáki mentalitás okozza: a posztszadesziánus gőg, ami a választók döntésképességének eltagadásából, az urbánus elit hamis fantazmagóriájából fakad.
2) E gőgösség és a hozzá társuló végtelen arrogancia akadályozza a valódi baloldali összefogást.
Ide illeszthető a Márki-Zay-féle önsorsrontó messiástudat, az önkormányzati koncokon osztozkodva széthulló balos koalíciók,
de a DK-Momentum fordulatos hidegháborúja is.
3) A baloldal önreflexiós deficitje legélesebben mégis Gyurcsány Ferenc karakterében mutatkozik meg. Fájdalmas, de amíg a levitézlett exminiszterelnök az ellenzék legkarizmatikusabb szereplője, és amíg a bölcs belátás visszalépésre nem kényszeríti, addig gránitba véshető az a kétharmad.
(Nyitókép: MTI / Filep István)
Kapcsolódó vélemény
Röviden még egyszer a kormány és az ellenzék Európa-politikájáról.