Röviden még egyszer a kormány és az ellenzék Európa-politikájáról.
Mostanában ismét többször kerültem olyan vitaszituációba, ahol az elmúlt hetek, hónapok európai történései kapcsán a balliberális térfél politikusai és megmondóemberei részéről újfent elhangzott a „mindent elsöprő érv” a kormánnyal szemben: azzal, hogy bizonyos döntéseknél különvéleményt fogalmaz meg,
Orbán Viktor kisodorja országát az európai közösségből. Különösen az Ukrajnával kapcsolatos kérdések miatt.
A „túloldal” szinte egybehangzó véleménye szerint, s kifejezetten igaz a mostanság Kajdi Csabával „támadó” Momentumra és persze az Európai Egyesült Államok gondolatát tüntetőleg felvállaló Demokratikus Koalícióra: amit az uniós intézmények és/vagy a mainstream nemzetközi sajtó összegezhető véleményként fogalmaz meg, illetve vár el Magyarországtól, annak kritika nélküli elfogadása a feltétele a Nyugathoz való tartozásunk demonstrálásának. Nincs ebben újdonság, ám az elmúlt időszak ismét felszínre hozta ezt a jelenséget.
Arról, hogy a nyugati szövetségi rendszerhez való tartozásunk, európaiságunk, illetve ennek előzményei és történelmi keretezése mennyire evidens, egyúttal sérelmekkel terhelt valami, már korábban értekeztünk. És persze megtették ezt mások is. A konnektivitás elmélete pedig a kormányzás és a diplomáciai irányok kijelöléséhez adott muníciót.
Ezt is ajánljuk a témában
De mi az a Nyugat? És mit kaptunk „tőle” az évszázadok során? Csak egy ellenpélda: ezer éve Szent István valóban döntést hozott Európa mellett, csakhogy utána kénytelen volt rögtön háborúzni a támadó német seregekkel.
Ám néha akadnak igen bonyolult konfliktusok, amik bár természetüknél fogva összetettek, mégis leegyszerűsíthetők. S miután a külpolitika az új belpolitika, érdemes talán ebben az esetben is olykor ilyen módszert alkalmazni.
Elöljáróban még annyit érdemes leszögezni, hogy
e sorok írója szerint a kormány nem akar kilépni az Európai Unióból, nem akarja lecserélni a nyugati szövetséget egy keleti konglomerátumra,
s pláne nem óhajt kikerülni a NATO kötelékéből. Ha úgy tetszik, Európáért, s nem Európa ellen fogalmazza meg néha engesztelhetetlennek tűnő kritikáját. Kibeszél a klubból? Olykor igen, de véleményem szerint nem a bomlasztás szándékával.
A már említett viták során persze tapasztaltam, hogy ez korántsem evidencia. Ettől még lehet igaz.
Na de jöjjön az egyszerűsítés!
Mit mond, javasol, szorgalmaz a kormány az egyelőre láthatóan kisebbségben lévő álláspontjával Európával kapcsolatban?
Röviden és tömören: az EU találjon önmagára, köteleződjön el a növekedés és a gazdasági szuverenitás mellett, ne számolja fel a tagállamok szuverenitását és ne vágja el magát amerikai kérésre a világ keleti felétől kereskedelmi szempontból!
Alapvetően ne bevándorlókkal, hanem a hagyományos családok és a gyermekvállalás támogatásával próbálja legyűrni a demográfiai krízist! Ja, és mondjon nemet az elfajult genderideológiára!
Nem elhanyagolható eleme ugyanakkor a magyar álláspontnak, hogy az mindig a magyar nemzeti érdekhez igazodik. Legalábbis arra hivatkozik, azt tekinti alapnak. Vagyis minden, amit Európával kapcsolatban akar, a kormány szerint egyúttal Magyarországnak is jó. Bizonyos önszervezési jogokhoz pedig körömszakadtáig ragaszkodik.
Ezzel szemben mit mond az ellenzék, egész pontosan annak egy jó része? Mi az ajánlat ezen a téren összességében a regnáló hatalommal szemben?
Az első és a legfontosabb: amit Nyugaton és/vagy Brüsszelben akarnak, az a norma. Hogy az ettől az alapvetéstől való eltérés milyen következményekkel járhat, azt jól mutatja, amit az ellenzéki oldalon esetlegesen megjelenő EU-kritikus hangok gazdái kapnak, például Ungár Péter vagy korábban Schiffer András.
Elvtársak, ilyet nem lehet!
Az Európai Bizottság és intézménytársai, így a kissé elszabadult Parlament döntései kvázi megfellebbezhetetlen, támadhatatlan, kifogást nem tűrő aktusok – legalábbis erre a következtetésre juthat az, aki mondjuk a DK vagy a Momentum megnyilvánulásait tekinti át a témában. Szó se róla, az sem igaz, hogy Brüsszelben csak rossz döntések születnek, ám hadd ne soroljuk már bármiféle kifogás nélkül a jók közé az összeset!
Ezt is ajánljuk a témában
Konkrétan leállíttathatják a nyomozást Kailiék.
És ha már leegyszerűsítés: a választási eredmények és a felmérések is azt igazolják, a magyar társadalom java közelebb áll a kormányzati irányvonalhoz. Sőt, a bevándorlás vagy a gyermekvédelmi törvény esetében a támogatás mértéke bőven túlmutat a Fidesz-táboron.
Persze, ilyenkor jön, hogy az Orbán csak meg akar felelni a népakaratnak, kutatások alapján kormányoz. Máskor meg ugyebár antidemokratikus. Mindegy.
Elvitathatatlan körülmény egyébként, hogy a honi ellenzéknek szimpatikus lehet, ahogy Guy Verhofstadt, Daniel Freund, Vera Jourová vagy akár az Európai Parlamentnek a politikai túlélése érdekében udvarló, sms-bajnok Ursula von der Leyen beszél, jóleshet odakint ilyeneket hallgatni. Ekkor még az itthon a körükben hiánycikknek számító többséghez tartozás érzése is megadatik. Az eddigi választási eredmények alapján mégsem kifizetődő magatartás ez, hiába, nem az EP szavaz a saját képviselőiről, ha így lenne, a Momentum bizonyosan jobban állna.
Ezt is ajánljuk a témában
Akár fel is függeszthetik az Európai Bizottság elnökének mentelmi jogát, miután egy belga lobbista bírósághoz fordult a Von der Leyen és a Pfizer gyógyszertár vezére közötti, eddig nem ismert tartalmú üzenetek miatt.
És még valami. Amikor a bécsi cukrászda ígéretével és a rendszerváltozás utáni csalódás érzésével a magyarok bizalmat szavaztak az uniós csatlakozásnak, arról nem volt szó, hogy innentől kezdve mindenben egyet fogunk érteni. Csak pár példa: akkor a nemváltás állami elismerése, de még a melegházasság sem számított közös európai értéknek, a tömeges bevándorlás támogatása pedig az EU-források feltételének.
No és akkor azt is hadd lehessen már firtatni, hogy megfontolt döntés-e úgy csinálni, mintha fel akarnánk venni az EU-ba Ukrajnát, miközben csuriban van a kezünk, illetve nem teljesen tisztázott keretek között küldeni nekik 50 milliárd eurót, akkor is, ha egyébként nem vagyunk Nyugat-ellenesek. Nem is beszélve arról az egyre szürreálisabb, egyúttal szinte kötelező hevületről, ami szerint Ukrajna még bárhogyan legyőzheti Oroszországot!
Az pedig legyen minimum, legalábbis a magyar pártok esetében, hogy nem szavazunk meg olyan döntést, amivel kizárjuk az Erasmus-programból a magyar hallgatókat, a magyar vállalkozókat és a tanárokat pedig a nekünk járó forrásokból!
Lehet rühellni Orbánt, de a magyar érdekkel szemben immorális, politikailag pedig önsorsrontó húzás szembemenni. Ez ilyen egyszerű!
Nyitókép: François WALSCHAERTS / AFP
*
Kardos Péter 1936-ben született és 1971-ben avatták rabbivá és a következő évben a Zuglói Körzetbe került, ahol mostanáig tevékenykedett.
Miközben már kész tényként beszélnek a milliárdokról, az Európai Bizottság emlékeztet: előbb végre kell hajtani mindazt, amiben megállapodtak.
Győri Enikő szerint nem kapunk semmit sem ingyen.
A nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette a brüsszeli bejelentés.
Nem mintha bárki meglepődött volna azon, hogy a kibukott oroszkollaboráns állampárt ellenzékben hirtelen elkezd aggódni a szabadságjogokért.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb cikkei május 28-án.
Mark Rutte NATO-főtitkárral tárgyalt csütörtökön a miniszterelnök.
Az iskola feljelentést tett, a rendőrség pedig vizsgálja a vajdasági magyar közösséget megrázó incidenst.
