Röviden még egyszer a kormány és az ellenzék Európa-politikájáról.
Mostanában ismét többször kerültem olyan vitaszituációba, ahol az elmúlt hetek, hónapok európai történései kapcsán a balliberális térfél politikusai és megmondóemberei részéről újfent elhangzott a „mindent elsöprő érv” a kormánnyal szemben: azzal, hogy bizonyos döntéseknél különvéleményt fogalmaz meg,
Orbán Viktor kisodorja országát az európai közösségből. Különösen az Ukrajnával kapcsolatos kérdések miatt.
A „túloldal” szinte egybehangzó véleménye szerint, s kifejezetten igaz a mostanság Kajdi Csabával „támadó” Momentumra és persze az Európai Egyesült Államok gondolatát tüntetőleg felvállaló Demokratikus Koalícióra: amit az uniós intézmények és/vagy a mainstream nemzetközi sajtó összegezhető véleményként fogalmaz meg, illetve vár el Magyarországtól, annak kritika nélküli elfogadása a feltétele a Nyugathoz való tartozásunk demonstrálásának. Nincs ebben újdonság, ám az elmúlt időszak ismét felszínre hozta ezt a jelenséget.
Arról, hogy a nyugati szövetségi rendszerhez való tartozásunk, európaiságunk, illetve ennek előzményei és történelmi keretezése mennyire evidens, egyúttal sérelmekkel terhelt valami, már korábban értekeztünk. És persze megtették ezt mások is. A konnektivitás elmélete pedig a kormányzás és a diplomáciai irányok kijelöléséhez adott muníciót.
Ezt is ajánljuk a témában
De mi az a Nyugat? És mit kaptunk „tőle” az évszázadok során? Csak egy ellenpélda: ezer éve Szent István valóban döntést hozott Európa mellett, csakhogy utána kénytelen volt rögtön háborúzni a támadó német seregekkel.
Ám néha akadnak igen bonyolult konfliktusok, amik bár természetüknél fogva összetettek, mégis leegyszerűsíthetők. S miután a külpolitika az új belpolitika, érdemes talán ebben az esetben is olykor ilyen módszert alkalmazni.
Elöljáróban még annyit érdemes leszögezni, hogy
e sorok írója szerint a kormány nem akar kilépni az Európai Unióból, nem akarja lecserélni a nyugati szövetséget egy keleti konglomerátumra,
s pláne nem óhajt kikerülni a NATO kötelékéből. Ha úgy tetszik, Európáért, s nem Európa ellen fogalmazza meg néha engesztelhetetlennek tűnő kritikáját. Kibeszél a klubból? Olykor igen, de véleményem szerint nem a bomlasztás szándékával.
A már említett viták során persze tapasztaltam, hogy ez korántsem evidencia. Ettől még lehet igaz.
Na de jöjjön az egyszerűsítés!
Mit mond, javasol, szorgalmaz a kormány az egyelőre láthatóan kisebbségben lévő álláspontjával Európával kapcsolatban?
Röviden és tömören: az EU találjon önmagára, köteleződjön el a növekedés és a gazdasági szuverenitás mellett, ne számolja fel a tagállamok szuverenitását és ne vágja el magát amerikai kérésre a világ keleti felétől kereskedelmi szempontból!
Alapvetően ne bevándorlókkal, hanem a hagyományos családok és a gyermekvállalás támogatásával próbálja legyűrni a demográfiai krízist! Ja, és mondjon nemet az elfajult genderideológiára!
Nem elhanyagolható eleme ugyanakkor a magyar álláspontnak, hogy az mindig a magyar nemzeti érdekhez igazodik. Legalábbis arra hivatkozik, azt tekinti alapnak. Vagyis minden, amit Európával kapcsolatban akar, a kormány szerint egyúttal Magyarországnak is jó. Bizonyos önszervezési jogokhoz pedig körömszakadtáig ragaszkodik.
Ezzel szemben mit mond az ellenzék, egész pontosan annak egy jó része? Mi az ajánlat ezen a téren összességében a regnáló hatalommal szemben?
Az első és a legfontosabb: amit Nyugaton és/vagy Brüsszelben akarnak, az a norma. Hogy az ettől az alapvetéstől való eltérés milyen következményekkel járhat, azt jól mutatja, amit az ellenzéki oldalon esetlegesen megjelenő EU-kritikus hangok gazdái kapnak, például Ungár Péter vagy korábban Schiffer András.
Elvtársak, ilyet nem lehet!
Az Európai Bizottság és intézménytársai, így a kissé elszabadult Parlament döntései kvázi megfellebbezhetetlen, támadhatatlan, kifogást nem tűrő aktusok – legalábbis erre a következtetésre juthat az, aki mondjuk a DK vagy a Momentum megnyilvánulásait tekinti át a témában. Szó se róla, az sem igaz, hogy Brüsszelben csak rossz döntések születnek, ám hadd ne soroljuk már bármiféle kifogás nélkül a jók közé az összeset!
Ezt is ajánljuk a témában
Konkrétan leállíttathatják a nyomozást Kailiék.
És ha már leegyszerűsítés: a választási eredmények és a felmérések is azt igazolják, a magyar társadalom java közelebb áll a kormányzati irányvonalhoz. Sőt, a bevándorlás vagy a gyermekvédelmi törvény esetében a támogatás mértéke bőven túlmutat a Fidesz-táboron.
Persze, ilyenkor jön, hogy az Orbán csak meg akar felelni a népakaratnak, kutatások alapján kormányoz. Máskor meg ugyebár antidemokratikus. Mindegy.
Elvitathatatlan körülmény egyébként, hogy a honi ellenzéknek szimpatikus lehet, ahogy Guy Verhofstadt, Daniel Freund, Vera Jourová vagy akár az Európai Parlamentnek a politikai túlélése érdekében udvarló, sms-bajnok Ursula von der Leyen beszél, jóleshet odakint ilyeneket hallgatni. Ekkor még az itthon a körükben hiánycikknek számító többséghez tartozás érzése is megadatik. Az eddigi választási eredmények alapján mégsem kifizetődő magatartás ez, hiába, nem az EP szavaz a saját képviselőiről, ha így lenne, a Momentum bizonyosan jobban állna.
Ezt is ajánljuk a témában
Akár fel is függeszthetik az Európai Bizottság elnökének mentelmi jogát, miután egy belga lobbista bírósághoz fordult a Von der Leyen és a Pfizer gyógyszertár vezére közötti, eddig nem ismert tartalmú üzenetek miatt.
És még valami. Amikor a bécsi cukrászda ígéretével és a rendszerváltozás utáni csalódás érzésével a magyarok bizalmat szavaztak az uniós csatlakozásnak, arról nem volt szó, hogy innentől kezdve mindenben egyet fogunk érteni. Csak pár példa: akkor a nemváltás állami elismerése, de még a melegházasság sem számított közös európai értéknek, a tömeges bevándorlás támogatása pedig az EU-források feltételének.
No és akkor azt is hadd lehessen már firtatni, hogy megfontolt döntés-e úgy csinálni, mintha fel akarnánk venni az EU-ba Ukrajnát, miközben csuriban van a kezünk, illetve nem teljesen tisztázott keretek között küldeni nekik 50 milliárd eurót, akkor is, ha egyébként nem vagyunk Nyugat-ellenesek. Nem is beszélve arról az egyre szürreálisabb, egyúttal szinte kötelező hevületről, ami szerint Ukrajna még bárhogyan legyőzheti Oroszországot!
Az pedig legyen minimum, legalábbis a magyar pártok esetében, hogy nem szavazunk meg olyan döntést, amivel kizárjuk az Erasmus-programból a magyar hallgatókat, a magyar vállalkozókat és a tanárokat pedig a nekünk járó forrásokból!
Lehet rühellni Orbánt, de a magyar érdekkel szemben immorális, politikailag pedig önsorsrontó húzás szembemenni. Ez ilyen egyszerű!
Nyitókép: François WALSCHAERTS / AFP
*
A HVG, a Telex és a 444.hu is „lehagyta” a miniszterelnök gondolatmenetének a végét.
A 2004. decemberi szégyenteljes népszavazás folytatása, hogy a DK a határon túli magyaroktól sajnálja a támogatást – emelte ki az Országgyűlés hétfői ülésén Orbán Viktor.
A Tisza elnöke eddig sem sokat tartózkodott a havi nyolcmilliós fizetéssel és mentelmi joggal járó munkahelyén.
November 4-ét a kormány 2013-ban hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.
Orbán Viktor a Kossuth Rádióban beszélt az összeurópai konferenciáról, amit Budapesten tartanak november 7-én. De mi is ez? Utánajártunk!
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
Hegyvidék, Erzsébetváros, XIII. kerület, Józsefváros, Ferencváros után Terézvárosban is emelnek. Nem kicsit.
Az előzetes előrejelzések fej fej melletti állás mutatnak, de mégis mi lehet a döntő a végén? Az elnökválasztás után ketté szakadhat az amerikai társadalom?
