Elveszett tisztességek

„És ami a legfontosabb: tisztességes ez így? Mert tegyük fel egy pillanatra, hogy a Katona József Színház homályba burkolt zaklatója valóban elkövette azt, amivel vádolják. És – egyelőre – nincsen okunk feltételezni, hogy nem követte el, ugyanis »jelen idejűnek« tűnnek az események, nem azzal állt elő valaki, hogy harminc éve a művész úr ezt meg azt csinálta vele, de eddig nem mert megszólalni – ismerjük ezt.

De most nem erről van szó, hanem mostani történésekről, amelyeket – legalábbis ez derül ki a színház decens kis közleményéből – többen is megerősítettek a társulatból. Nos, ha tehát feltételezzük, hogy nem hamis vádakról van szó, akkor hogyan engedheti meg magának ez a hibátlanul liberális pedigréjű társaság, hogy nem mondja meg, kiről van szó? Ezek szerint túl nagy »falat« az illető, túl nagy libsi ikon – így aztán menjen, ahová akar és folytassa egy másik társulatnál azt, ami miatt a Katonából szép csendben, diszkréten kirúgták!? Hadd kérdezzem meg újra: tisztességes ez így?

Válaszolok a társulat helyett: nem, ez így nem tisztességes. Hanem tisztességtelen. És tényleg jó lenne tudni, ki dönt ezekben az esetekben az emberek sorsáról. Ám addig is csak abban reménykedhetünk, hogy nem áll meg az idő, és fény derül majd az illetőre. Marton László elveszett tisztessége miatt is.”