Az idealista Jászinak hamar szembesülnie kellett azzal '18-ban: a román progresszió Erdély elszakításában gondolkodik.
„Több mint egy hét telt el a Momentum vérfagyasztó lépéseit követően, amelynek keretében Szlovákiában és Romániában szlovák és román jelölt támogatása mellett döntöttek, holott a választásokon mindkét helyen indul(t) magyar jelölt is. A manővert egyöntetűen és határozottan visszautasította a Magyar Diaszpóra Tanács és a MÁÉRT, így a kormánypártok mellett több ellenzéki párt vezetője is.
A Momentum arra hivatkozik, hogy nem etnikai, hanem ideológiai szövetségeseket keresett, ami azért jó döntés, mert az általuk követett progresszió mint ideológia térnyerése majd jót tesz a magyar közösségnek is. Hát, kedves Momentum, ez egy óriási tévedés!
Ennek alátámasztására álljon itt mementóul Jászi Oszkárnak, a magyar progresszió meghatározó alakjának visszaemlékezése azokról a tárgyalásokról, amelyek bőven hozzájárultak a történelmi Magyarország sorsának megpecsételéséhez. Jászi – idealista progresszívként – hitt abban, hogy román partnerével, a szintén progresszív nézeteket valló Iuliu Maniuval együtt formálhatják át a történelmi Magyarországot, svájci mintájú kantonrendszert létrehozva, megfelelve a wilsoni elveknek.
Az erre vonatkozó tárgyalások 1918. november 14-én folytak Aradon, ahol az idealista Jászinak hamar szembesülnie kellett azzal, hogy a román progresszió nem kantonrendszerben, hanem Erdély elszakításában gondolkodik. Mint ahogy sem az USR Plus nevű pártnak, sem a Fekete-Győr által támogatott Dan Barna nevű úrnak nincs kisebbségvédelmi programja, a magyar állam reformja is csak álopció volt akkor a román fél számára.
A legenda szerint Jászi döbbenten vetette oda az addigi jó barátjának, Maniunak:
»De, hát, maguk nacionalisták?!«
Mire Mainu válasza annyi volt:
»Igen, azok vagyunk! Na, és aztán?«
Jászi abból indult ki, hogy egy progresszív politikus nem lehet nacionalista. A történelmi tapasztalat viszont azt tanítja nekünk, hogy ez sajnálatos módon csak a magyar progresszióra igaz. Éppen ezért ajánlom, hogy ha ránk, jobboldaliakra nem is hallgat a Momentum, legalább a »haladók« panteonja központi figurájának visszaemlékezéseit olvassa el a párt vezetése.
Jászi Oszkár »Visszaemlékezés a Román Nemzeti Komitéval folytatott aradi tárgyalásaimra« címmel írta meg tapasztalatait. Az írás önfelmentő tónusa, magasztos elvekre apelláló attitűdje ellenére kiválóan bemutatja, miként verték át a magyar progresszió képviselőit a román nacionalista progresszió tagjai.
Az írás az alább linkelt kötetben érhető el, a 311. oldalon.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Bayer Zsolt és Ambrózy Áron podcastjában egy állítólagos kémtörténet kapcsán bírálták a balliberális sajtót.
Kemény, határozott vélemény.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Bárkányi Bence bár tagadja, hogy bármi köze lett volna a párthoz, fotó bizonyítja, hogy már a kisteleki Mi Hazánk-szervezet alapításakor jelen volt.
A beszámolók szerint a támadásban egy erőmű és több lakóház is megrongálódott.
A verőfényes Szent Péter teret teljesen megtöltötte a pápa szavait hallgató tömeg, amely egészen a térre vezető sugárút közepéig ért.
