Örömmel közlöm Cseh Katalinnal, hogy jog kérdésében Magyarországon a hatályos törvények és a bíróságok döntései a mérvadók, nem pedig a momentumos politikusok bejegyzései.
Cseh Katalinnak, a Momentum politikusának elege van abból, hogy hazaárulónak nevezik, és ezt most egy Facebook-bejegyzésben tudatta is a nagyvilággal.
Azt írja: „Senkinek nincs joga arra, hogy egyoldalúan eldöntse, ki cselekszik a magyar nemzet nevében és ki nem. Minden magyar állampolgárnak, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, egyformán joga van arra, hogy maga döntse el, mit tekint a magyar nemzet, a magyar emberek érdekének.”
Nehéz ezt értelmezni. Akkor most a magyar állampolgárok eldönthetik, hogy mi a magyar nemzet érdeke, de azt nem, hogy ki cselekszik a nemzet érdekében? Mellesleg két bekezdéssel lejjebb épp ő „dönti el”, hogy a Fidesz a magyar nemzet érdeke ellen politizál, gyakorlatilag hazaárulással vádolja a teljes kormánypártot.
Csak, hogy pontosan érthető legyen:
Egyszerűen nincs jogunk hozzá!
Érdekes az a retorika is, amellyel Cseh meghatározza, hogy kinek milyen véleményhez van „joga”… Jó ideig hallgattunk hasonló kioktatásokat a hál’ Istennek mára megszűnt SZDSZ képviselőitől. Örömmel közlöm Cseh Katalinnal, hogy jog kérdésében Magyarországon a hatályos törvények és a bíróságok döntései a mérvadók, nem pedig a momentumos politikusok bejegyzései.
Cseh Katalin szerint szavazói azt várják el tőle, hogy a Momentum programját képviselje az EP-ben. Kíváncsi vagyok, mit várnak el a párt képviselőitől a Momentum külföldi támogatói vagy épp európai szövetségesei. Meg arra is, hogy a Momentum programja arról szól-e, hogy politikusai a kisebbségben élő külhoni magyarok között nem a helyi magyar jelöltek, pártok, hanem a szlovák vagy román indulók mellett kampányolnak, amint azt Donáth Anna és Fekete-Győr András, a párt elnöke tette. Esetleg arról, hogy Cseh azért lobbizik Amerikában, hogy a NATO kényszerítő eszközöket alkalmazzon hazánkkal szemben. Állításuk szerint a magyarok érdekében.
„Érted kampányolunk elvtárs, nem ellened!”
Sőt, van, aki magyarság elárulásának tartja az ilyesmit. De ettől még a Momentum vezetőinek természetesen joga van az általuk választott elvek és programok mentén politizálni, hiszen minden ellenkező híresztelés ellenére demokráciában élünk. Orbán Viktor és a kormánypártok képviselői is saját víziójuk szerint alakítják politikájukat. Meg is kapják érte a magukét azoktól, akiknek ez nem tetszik. Mégsem tapasztaljuk, hogy a miniszterelnök nyilvánosan panaszkodna az O1G-zés, diktátorozás vagy épp a lókupecezés miatt.
Közszereplőnek tetszik lenni? Hát akkor ne tessék siránkozni, hogy hazaárulónak nevezik néhanap. Ez nem Cseh Katalin szülőföldje, a szélsőséges liberalizmus őrületének egyre súlyosabb tüneteit mutató Kanada valamelyik egyetemének „Safe space” világa, hanem az európai és a magyar közélet. Itt mindenki nyugodtan képviselheti a saját politikáját, cserébe el kell viselnie, hogy az emberek olyan véleményt mondhatnak róla, amilyet akarnak. (Ezt egyébként szólásszabadságnak hívják.)
Előre megjósolták, hogy üzemzavar keletkezhet a százhalombattai finomítóban, miközben Brüsszel egyik szócsöve arról ír, hogy a Trump–Putyin-csúcstalálkozó egyértelműen mutatja, hogy az Egyesült Államok és Oroszország külpolitikai érdekei egy ponton találkoznak. Az EU központjában elfelejtkeztek a saját pazarlásukról.
A karton-Orbán, a folyamatos önfényezés és az „ellenzéki sajtó cseszegetése” verte ki a biztosítékot az ellenzéki aktivistánál.
A miniszterelnök is sorra vette Magyar Péterék nyugdíj elképzeléseit.
A felmérés szerint az AUR-támogatók és az alapfokú végzettségűek különösen erősen hisznek a titkos hatalmakban és a manipulációs elméletekben.
A román vasút a pályahasználati díjjal, és az áramdíjjal is tartozik.
Az üzleti, tudományos és közélet krémjétől tudhattuk meg, hogy a válságokat nem menedzselni, hanem megoldani kell.
Az amerikai elnök nem akar „elvesztegetett találkozót” és lát esélyt a tűzszünetre.
Előre megjósolták, hogy üzemzavar keletkezhet a százhalombattai finomítóban, miközben Brüsszel egyik szócsöve arról ír, hogy a Trump–Putyin-csúcstalálkozó egyértelműen mutatja, hogy az Egyesült Államok és Oroszország külpolitikai érdekei egy ponton találkoznak. Az EU központjában elfelejtkeztek a saját pazarlásukról.
